Velem mindig történik valami…Odafelé menet láttam benn áll a 30-as, nem siettem, majd jön másik, ha ez elmegy az orrom előtt. Nyugodtan értem a megállóhoz, ahol egy korombeli toporgott, elegáns fekete, rövid bundában, és hasonlóan elegáns fekete aktatáskát szorongatott a kezében. Ránéztem, tekintetemet kérdésnek értelmezte. Három perc múlva indul a járat, most néztem meg a tájékoztató táblán, és karórájára kopogtatott mutatóujjával. Sietős dolga lehet, ha ennyire igyekszik! Közben beállt a járat, na viszlát, és eltűnt a buszban. A Spár pénztárnál méltatlankodott, amikor pár percre fönntartottam a sort. Lemerültek a fűtésszabályozó ceruzaelemei, elemet vásárolni voltam ott. Találtam is megfelelőt, méghozzá jó áron! Tíz darabot mindössze 699 forintért. Nem is kínai gyártmány, hanem német, az uniós környezetvédelmi szabványnak megfelelő minőségű. Bejött a hideg, kapcsolgatni kezdett az automatika, lemerültek az elemek, muszáj újakat beszerelni, mert a hőmérséklet tovább esik, ezt mondják az időjósok. Tartós, nagyteljesítményű, kiváló termék, olvastam a doboz hátoldalán, amíg soromat vártam. A pénztárnál a vonalkód alapján kerek 900 forintot blokkolt az ügyeletes hölgy. Már-már továbbmentem, amikor meggondoltam magam, ha 699, miért fizessek 900-at. Kérem a polcon 699 szerepel az elemek mellett, fordultam vissza, megnézem még egyszer ajánlottam, és oldalazva igyekeztem vissza a polchoz. Nem mindegy magának az a kétszáz forint, kérdezte egy férfihang. Ő volt az, a sietős feketetáskás, feketebundás. Most, hogy jobban az arcába néztem, reménytelennek tartottam a magyarázkodást, de ha kérdezett, válaszolok. Nem, nekem nem mindegy! És nem a kétszáz forint miatt, hanem azért mert 699 az ára. Mások is vásárolhatnak, és talán ráfizetnek, észre sem veszik a sok minden más mellett. Jól láttam, 699, se több, se kevesebb. Hölgyem nem jól számolt mégsem! A pénztáros telefonált, a sor várakozott, a feketetáskás, feketebundás nyomta a szöveget. Uram visszaadok kétszázat, kérem a blokkját. Megnyugvással raktam zsebbe a visszaszerzett kétszázast. Kinn a buszmegállóval átellenben meglátott egy ismerősöm, átjött hozzám, elmondta búját-baját, megvigasztaltam, ne féljen, ő sem él örökké, mire felnyögött a röhögéstől, de rád is sor kerül, megjegyzéssel.
Jött a 30-as! A sietős úr ismét előttem, szabad kezében, átlátszó nylonzacskóban egy szem zsemle árválkodott. Ez az ember a zsemle miatt sietett, türelmetlenkedett, és most minden sietsége ellenére itt vagyunk együtt a buszon. Kikívánkozott belőlem, hogy rákérdezzek. A válasza meglepett, mert eltaláltam sietsége okát. Igen, a zsemle miatt jött bevásárolni, és ő sváb és spórolósfajta, így nevelték! Na látja, én is az vagyok, ma is „spároltam” kétszáz forintot, legalább négy zsemle árát.
Az illető, sváb létére, noha az apropó miatt éppen neki szántam, nem értette el szójátékomat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése