Velem mindig történik valami…Számomra nincs Szilveszter, nem azért, mert nincs december 31. , hanem azért, mert rájöttem, hogy minden nap egy új évnek a kezdete, ugyanis a napok teltével minden nap lezárul egy év, a megelőző 365, vagy 366 nap, ha szökőév van. Az Idő zavartalanul telik, a periodicitást bármihez mérhetjük mi, akik nem vagyunk a globális világon kívül rekedtek. Régen, ha érett az alma Nyár volt, vagy Ősz, ha a paradicsom termőre fordult, Ősz volt. Most paprikát, paradicsomot árulnak az üzletekben. Akkor Nyár van, vagy Ősz, mikor a naptár szerint decembert jegyzünk? Tegnap galambjaink helyébe feketerigó hím került, csapdába esett, és elfoglalhatta a nagy kalitkát, a madárházat, amit nemrég hagytak el galambjaink. Szegényeket elrabolták. A hímhez egy tojó is kell. Egész nap, amíg unokám itt volt, azon izgultunk esne a csapdába egy belőlük, de nem esett, reggel kiengedtem a hímet, örömében olyan mesze repült, hogy nem tudtam a szemeimmel követni, biztosan más tájra költözött a megpróbáltatások után. Rettenetes éjszakám a lefekvéssel kezdődött. Két napja lányoméknál, tegnap fiaméknál voltunk estebéden, vacsorán. Néhány hónapja reformkonyhán élnek, pontosan nem ismerem a konyhát, de remek dolgok kerülnek ki a nők kezei alól. A kétnapos „reform” megtette a hatását, nem igen kívánkoztam lefeküdni, tele voltam a finomságokkal. Vártam, hogy megrokkanjanak, de nem nagyon akartak. Éjfél elmúlt! Biztonság kedvéért duplán fogyasztottam nyugtató szereimből, legyen valóban nyugodt az éjszaka. Nem jött álom a szememre, olvastam a FLOW-t, meg a KREATIVITY-t Csíkszentmihályitól. Ha Bill Clintonnak kedves volt a szerzemény, nekem is az, gondoltam. Nem így volt! Mert olvastatta magát, csupa olyan dolgokat ír, amit mindannyian tudunk: akkor boldog az ember, mármint az átlagos, ha azt tesz, amihez kedve van. Elaludtam. Álmomban kedvencem, Liszt Ferenc, könnyített darabját próbálgattam, de nem emlékeztem, mikor következnek a szűkített tercek után a szeptimmel bővített akkordok a kíséretben. Fölébredtem! Elővettem a kottát, újból feltúráztam az agyam, mire megjegyeztem ismét a helyes sorrendet. Bevettem még egy adag nyugtatót, hogy ismét kellemes álomba merüljek. Álmomban szörnyű dolog történt velem, azt álmodtam, hogy gyerek vagyok és bepisilek, ha nem kelek föl azonnal. Nem tudtam elég gyorsan fölocsúdni, félálomban botorkálva értem el lakásunk legkisebb helységét, majd pizsamát cseréltem. Későn és fáradtan ébredtem. A csiga mozgása rohanás, izmaim úgy feszültek, mintha túráztam volna egy teljes napon át, erőltetett, katonai menetben. Ma egész nap lazítani fogok, csak a madárcsapdát fogom figyelni, sütkérezem a zárt, üveges verandán, és olvasgatom Csíkszetmihályi FLOW-ját, hogy boldogságom még teljesebbé váljon.
És nem érdekel, hogy december hányadika van, szép napra ébredtem, azoknak pedig, akik nem a napokat számolgatják, hanem az éveket Szép Új Világot, pardon, Esztendőt kívánok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése