Velem mindig történik valami…Először telefonon keresett, megköszöntött, majd megkérdezte, mikor alkalmas nekem, hogy személyesen is fölkeressen. Holnap délelőttre még nincs programom, de kérlek, ne gyere, tudom, milyen nehezen mozogsz. Akkor a holnapi viszontlátásra, bucsúzott.
És másnap Pista, pontosabban dr. Varga István, a biológiai tudományok doktora csöngetett a kapun. Eléje siettem, az a néhány lépcsőfok is nagy teher a számára. Baloldali bénultsága egy évtized alatt sem jött rendbe, most hogy idősödik állapota romlik, gyengülnek a korral a valaha erős izmok. Ne, ne segíts, fogd azt, amit hoztam, és ne haragudj, hogy nem volt túl nagy a fantáziám. Evvel átadta ajándékát, és a korlátot is igénybe véve „lebotorkált”. Foglalj helyet, kértem, válaszként Te hová ülsz kérdezett vissza.
Amikor megismertem feleségestől jött, onnan datálódik barátságunk is. Szólj, ha bármiben segíthetek, szívesen teszem ígérte akkor. Azóta együtt járunk a magyarok őstörténete előadássorozatra, együtt mentünk a karácsonyi fenyőért, amíg tartott, a kertjébe, együtt szedtük az almát a meredek hegyoldalon, és ha valami a ház körül éppen termőre fordult, csengett a telefon. Pista jelezte, menjek, vigyek zöldet, szőlőt, virágot, maga-pergetett mézet, vagy maga-oltott facsemetét. Tőle kaptam a bőven termő, nemesített „Somogyi illatos” vesszőt, amit nem kell permetezni, bőven terem, és ellát árnyékkal. Szerszám kellett, adott, gyalulni kellett, együtt végeztük a munkát. Én jóformán csak látogatom őket, a közelben laknak. Nem tudok váratlanul betoppanni, mindig félbehagyja éppeni tevékenységét, és beszélgetünk, mind kettőnk örömére.
Néprajzos professzorunk egy alkalommal régi magyar szokásokról tartott előadást. Többek között megemlítette a „komaság intézményét”, mit is jelentett komának lenni. A falusi ifjak, bizonyos alkalomból komát választottak. A választás kölcsönösen történt, és egy egész életre szóló, odaadó barátságot takart. Professzor úr megható és megtörtént példákkal támasztotta alá kijelentését. Háborús időben, az egyik koma még nőtlen volt, a komatárs már családapaként gyermeket, gyermekeket tartott el, a nőtlen koma beállt helyette katonának. Együtt sorozták be őket, megfogadták hogy, aki hazakerül, eltartja a másik családját is, ha kellett élete végéig. És megtették! Pista falusi gyerek volt, megélte a hagyományok gyakorlásának sokféle formáját. Életét a hagyományoknak megfelelően igazgatta. Ezt a hagyománytiszteletet élvezem én is. A barátaimnak tekintettek egy része megfeledkezett rólam, sem előtte, sem utána nem tartott érdemesnek egy telefonhívásra. Másik része a véletlen találkozást használta ki, a maradék azt sem, megköszöntésemre. Pista nem, ő eljött, és biztosan eljön egészen addig, amíg lába bírja. Pistáról mindenki dicsérőleg nyilvánul meg, őt mindenki szereti. Jövőre, augusztusban, ha még élünk, és ő is hozzájárul, én fölajánlom neki a komaságot. Remélem méltónak fog találni rá, és komák leszünk hivatalosan is, nem csak a mindennapokban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése