Öregember
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2009. december 23.
Velem mindig történik valami…Egyszer volt, hol nem volt, de igaz volt. Volt egyszer egy „öregember”. Az „öregember” azért volt öreg, mert sokat megtapasztalt az életből, sok minden megtörtént vele, olyanok is, amelyek másokkal nem szoktak megtörténni. Az „öregembert” mindenki tisztelte a környezetében, megsüvegelték, ha találkoztak vele, tanácsát kérték, ha számukra megoldhatatlannak tűnő eseménynek néztek elébe, vagy ha már megtörtént valami baj, hogyan lehet kimászni belőle. Keveset beszélt, akik vele éltek tudták, ha mond valamit, annak úgy kell lennie, mert fölöslegesen egyszer sem szólt. Mindenki elfogadta olyannak, amilyen volt, csak fiai berzenkedtek, mert szerintük túl keveset beszélt, jóformán nem is szólt hozzájuk, anyjuk szavaiból ismerték meg, mit is gondol az öreg. Ő volt a közvetítő. Apátok ezt mondta, apátok azt mondta, és bizony az is elhangzott, hogy apátok nem így gondolta, hanem másként, nincs megelégedve avval, ami történt, vagy nem történt. Hamar el is kerültek a fiúk otthonról, a magasabb végzettség megszerzése érdekében idegen városban éltek, idegen helyen laktak, távol a mégannyira szigorú, de mégis csak megszokott szülői háztól. Az „öregember” feltételeket szabott, iskolázza őket, többek legyenek, mint ő maga, de ha nem megy az iskola, akkor meg kell fogni a munka végét, a saját lábukra kell állni. Nem nagyon tetszettek a szabályok, ne ő szabja meg, meddig nyújtózzanak a takaró alatt, gondolták a fiúk. Hamar függetlenítették magukat, inkább dolgoztak a tanulás mellett, semmint hallgassák, mire ment el az „öregember” pénze. Megismerték a nehéz munkát akkor, amikor vagonokat raktak ki cementes-zsákokat cipelve, vagy villás kapával ástak a barackfák alatt a tűző nyári melegben. De megismerték azt is milyen fáradságos másokat munkára bírni, ha tanítványokat vállaltak. A maguk urai lettek, még mielőtt az iskoláikat befejezték volna. Sokkal több pénzük lett, mint amit otthonról kaptak. Színházi bemutatókra, hangversenyekre jártak, magángyűjteményeket látogattak, amelyeket tulajdonosaik, származásuk, arisztokrata voltuk miatt nem tehettek közszemlére. Keresetüket összegyűjtve az iskolai szünetekben elutaztak más országokba világot látni, idegen városokat, falvakat jártak be, barátokra leltek, megismerték lélegzetállító magasságokban a felhőkbe burkolózó hegycsúcsokat, a tenger csodálatos, soha nem látott élővilágát. Ám mindennek vége van egyszer, befejeződött a boldog időszak. A fiúk diplomával a kezükben, megérettek az életre, megállják helyüket, értelmet nyert a szótlan szigorúság. Családalapítás, unokák jöttek sorban egymás után. Az „öregember”, Édesapánk nem élvezte sokáig gyermekei sikereit, mert sokat élt, hamar távozott közülünk. Esténként, ha lefekszem, szemben a falon, mások előtt nem is látható helyen, őrzöm kedves fényképeimet. Közöttük az egyiken az „öregember”, halvány mosollyal az arcán tartja karjában elsőszülött gyermekemet, Ági lányomat, aki visszamosolyog rá.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése