Velem mindig történik valami…Régen kötötte le figyelmemet bohózat, vígjáték, szakírók szerint szatíra. Remek szereposztásban, hozzáértő rendezésben, kitűnő díszlettel, a szereplők odaadó játékával találkoztam Színházunkban. Nyugdíjas bérletről lévén szó, az életet már nagyrészt megjárt korosztály mellett egy ifjú csoport is, mosolyogva a finom gesztikulációkon, mimikán, nevetve a gegeken, föl-föl vihogva a szereplők ad hoc csetlésein-botlásain, vastapssal jutalmazta a színház teljesítményét. Száz évvel ezelőtti helyzetkomikumon szórakozhattunk, az 1905-ös orosz forradalom paródiáján. A tudatos szerző, tudatosan megírt, a jelenre alkalmazott darabján. Hogy, hogyan alakul az emberi jellem a „helyzet”-nek megfelelően, hogyan alakítja, használja ki a társadalom helyi vezetője saját céljának alárendelve alkalmazottait, a társadalom tagjait, a távoli Hatalom árnyékában. A darab szünetében egyesek távoztak. Vagy nem értették a darabot, vagy nekik elég volt az elvtárs szóból, amire kifejezett hangsúlyt helyezett a rendező, vagy csak úgy, tüntetőleg vonultak haza, mert oroszul énekelték azt, amit a darab fordítója nagyon jó érzékkel meghagyott eredetinek.
Lejárt a mandátuma az Országos Választási Bizottságnak. Ritykó Emilia és társai helyett mások lesznek e nagyon fontos szervezet tagjai. Nem tudjuk kik. A volt Választási Bizottság egyik tagjának feleségével és már ifjú unokájával beszélgettünk a szünetben. A rendkívül szimpatikus, jó megjelenésű, kifejezetten szép ifjú férfinak magyarázta nagymamája, hogy mi minden történik a nagy, forradalmi időkben. A francia forradalomban, például hogyan gyilkolták le az eseményt kirobbantókat, az őket váltó másik forradalmi társaság tagjai. Magyar vonatkozású történelmi példaként, mit jelentett a tatárjárás, a törökvész etc. De nem említette a nagymama, például 2002-tőt, 2006-ot, amikor elmismásolták, elhazudták a választásokat. A társadalmat képviselők, a választottak, miként kezelték választóikat. Férje egy snitt erejéig szerepelt az egyik TV híradójában, amikor a Bizottság ülésén éppen azt mondta, szó szerint: „őt nem érdekli, mit szól az ő döntésükhöz a Parlament”. Jöjjenek hát mások, akik másképpen értelmezik a Parlament szerepét, akiket érdekel választóik véleménye. Az egyetemi oktatóként hírhedett vizsgáztató, kiváló államigazgatási szakember, volt párttitkár a mindennapokban barátságos, családcentrikus, hivalkodástól mentes, ma is tevékeny, szeretett nagypapa. De miért nem vállalják a tetteiket az emberek, hiszen vannak, akik emlékeznek még, nem lehet a megtörténtet meg nem történtté tenni? Meg egyébként is miért nem jött el a nagypapa a darabot megnézni, miért unokáját küldte maga helyett? Jót beszélgettünk volna, talán emlékeztettem volna arra a bizonyos snittre, amire ő már nem emlékszik, hiszen az a snitt csak egy volt a sok lehetséges snitt közül. Ő, pedig emlékeztetett volna arra, milyen jókat vacsoráztunk az egyetemi családi esteken, milyen jól megpihentek családostul, a Mecseket járva nálunk Kisújbányán, a füves udvaron.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése