Gond csak akkor áll elő, amikor a politikai tiszt tart raportot. A névsorolvasásnál nem mindig tudják helyettesíteni. A tiszt elvtárs, ha aznap még nem ivott eleget észreveszi a személycserét, ha más hang mondja: jelen! Ez a felügyelőknek is kellemetlen, de a figyelmeztetéskor rákenik, nem tudják hová távozott, az előbb még itt volt, biztosan elment a reterátra.
Nekitámasztotta kerékpárját a barakk oldalának, szélesre nyitotta az ajtót, kiengedni az áporodott levegőt, a férfiszaggal keveredő füstös büdöset. A barakkbudi az övékéből nyílik, szerencsére a többiek a másik, külső ajtón át, járnak dolgukra. Ő is kívülről használja, de szobatársát télen nem tudja rávenni, meg nyáron sem, ha iszik, hogy kerüljön egyet. Nem is kívánhatja, a szeszelés vizeléssel jár, az meg gyorsan intézendő. Befűtött, a vaskályha hamar öntötte a meleget, meg a füstöt, ma ködös az idő, nincs huzat!
Leült az asztal mellé, megtöltötte a hűznit, rágyújtott, élvezte a mélyre szívott, kemény füstöt. Jó ez a barakk, az ablaka alatti kis asztal tökéletesen megfelel egy embernek, ha társa jön, majd félreteszi a papírjait. Ledőlt a vaságyra, az alsóra, ez privilégiuma volt, keményen megharcolt érte. Elővette jegyzeteit, gondolatban rendezte, javította mondandóját, aztán nekiült az asztalnak. Kihegyezte ceruzáit, előkészítette a pennát, és dolgozni kezdett. Ebéd után jött meg, sötétedésig van jó három órája az írásra, addigra el is készül a „bor dicséretével”. Így dolgozott, képzeletemben Hamvas Béla. Gondoltam egyet, és miután Imrét, a MIH mindenesét megkértem, készítene egy fotót rólam, leültem a „kamara kiállítás” vaságyára, és mintha elmélkednék, oldalra fekve, fejemet karommal föltámasztva lefényképeztettem magam.
Hazafelé utamban azon tűnődtem, nem is lehetett olyan rossz a ma már fölkapott, agyonidézett Hamvasnak a bizarr volta ellenére nyugodt körülmények között alkotnia. A maga ura volt, a fizikai munka erőben tartotta, gondolatai, pedig szabadon röpdöshettek egyik témáról a másikra, ebben nem akadályozhatta meg senki. Egy kis átírással, de nem görögül: „Philosophy est magistra vitae.”, ahogy ő is gondolhatta egykoron, a barakkban. Életművének kötetei szép rendben sorakoztak a kiállítás polcain, sokat alkotott, értékeset.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése