Velem minidig történik valami…A naptáramban mára nincs bejegyzés, tudom, nagyszerű eseménynek az évfordulója van. Emlékek rohannak meg. Rendezni kell gondolataimat, hol, mikor történtek az események, amelyek mind a Karácsony estjéhez kötődnek. Nagy, égig érő fenyő állott a tisztaszoba sarkában. A kétajtós bejárat egyszer csak föltárult, és egy szárnyas angyal jött be, vele együtt énekeltük a „Mennyből az angyalt”, aztán eltávozott. Mindenki ott szorongott a fenyő körül, magjöttek a férjek a hadifogságból, egyedül Sanyi bácsi hiányzott, róla nem tudtunk semmit. Babuska volt az angyal súgtam testvérem, unokatestvérem fülébe, ha nem ő volt az, akkor nagyon hasonlított rá! Aztán Babuska is csatlakozott hozzánk, mégsem ő volt az angyal, súgtam még egyszer.
A szegények fenyője, borókafenyő girbe-gurba ágait díszítgettük testvéreimmel,
javítottuk a színes papírból készült láncfűzért, hajlítottuk gömb alakúra a lelapult ezüstbuzogányokat, csomagoltuk selyempapírba és fényes alumíniumfóliába az Édesanya készítette szaloncukrot. A boróka tetejére fölkerült az angyalfigura, szép hosszú, fehér cérnaszálakon függtek a szaloncukrok. A csillagszóró is előkerült. A gyertyák fényében ragyogtak az ezüstbuzogányok, és villódzott a fény a színes papírlánc füzéreken. Mi, a két idősebb testvér egy igazi kisvasúttal leptük meg jóval fiatalabb öcsénket. A vonat sínpárja kör alakú volt, az energiát egy laposelem biztosította, a kis mozdony szorgalmasan vontatta a két kocsit. Öcsénk érdeklődése hamar lanyhult, az édességek vonták el figyelmét. A szegénység ellenére Karácsonyra megteltek a boltok ennivalóval, különlegességekkel. Szüleink narancsot és banánt is előteremtettek. Banánt mi, nagyfiúk is akkor láttunk életünkben először. Mindenkinek jutott egy-egy szem a fenyő alatti kosárkába helyezve. A kisvonat leállt, kimerült az áramforrás. A tekintetek rám szegeződtek, én voltam a „technikus” a családban, mit tudok kitalálni. Valamit tenni kellett, kimentem rég nem használt kis műhelyembe, és megtaláltam a csengőreduktort. A cserépkályha befűtötte az egész házat, a nagy zongora alá hasaltunk, a síneket szétszedve, a körből ide-oda hajló kanyarokat képezve, alakult ki az új nyomvonal. A sínre rákerült a mozdony a tehervagonnal, és mi, fiúk a szerelvényt előre-hátra irányítva szállítottuk a narancsszeleteket egymásnak, egészen addig, amíg elfogytak. Utolsó Karácsonyunkat töltöttük együtt. Mi, a nagyobbak, családot alapítva messze kerültünk, és az vált szokássá, hogy Húsvétkor jövünk össze a szülői házban, a Karácsonyestet mindenki otthonában tölti. Feleségemmel idén először vagyunk egyedül Szenteste, kettesben énekeljük el a „Mennyből az angyalt”, ajándékozzuk meg egymást, gondolunk szeretteinkre, és hagyjuk hadd égjenek a fények a karácsonyfán egész éjszaka, hirdetve a csodát, megérkezett a Megváltó.
És készülünk a holnapra, amikor összejön, és együtt lesz az egész család.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése