Velem mindig történik valami…Akkor legyél te is tisztességtelen! Rájuk néztem, és haloványan megjegyeztem, hogy akkor, ismét eggyel növekszik majd a tisztességtelenek száma az országban. Igen, igen helyeselt egyikük.
Hárman voltunk a buszon mindössze, ezért hallottam minden szavukat, de úgy látszik, beszélgetésüket nem hallhattam kezdettől fogva, ők már a buszon ültek, amikor én eléjük támaszkodtam. Másikuk az én kedvemért még egyszer nekifogott elbeszélésének.
Kivette kabátja zsebéből a pénztárcáját, kinyitotta és megmutatta, honnan eshetett ki a buszbérlete, amit egy kis tasakban tart, a benne lévő kétezer forinttal együtt csusszant ki. Vásárolni volt, hamar észrevette a veszteséget, mert buszra akart szállni, és hiányzott a bérlettartó tasak.
Avval a tudattal ment vissza, hogy megtalálták, félretették, de senki nem tudott róla semmit. Valaki fölszedte, elvitte pénzestől. Micsoda emberek vannak!
Most jegyet vettem háromszázért, és megyek bérletet csináltatni, szerencsére van méretes fényképem. Az én postásom bezzeg megkapta a pénzét, amikor rosszul adott vissza, pedig nem is tudta, hogy nálam számolta el magát. Három hétig tartogattam a bejárati fogas kefetartóján a többletet, hogy el ne felejtsem odaadni, ha megint jön.
Hát maga tisztességes volt, de láthatta nem érdemes. Lopnak, csalnak, hazudnak ebben a rendszerben, régen nem így volt. Akkor mindenki lopott egy kicsit, szúrtam közbe újabb megjegyzésemet. De nem ennyit, mint ezek! Akkor mindenki csak keveset lopott, de ezek milliárdokat. Ott van a MÁV meg a BKV! Mit összeloptak ott, láthatja a TV-ben. Miért, a kicsi az nem számít lopásnak, bátorkodtam tovább a kérdezéssel, meg aztán a milliárdos sem eszik többet, csak jobbat legfeljebb, munkát is ad másoknak, toldottam még hozzá. Luxusautóval hurcolják az állami vállalatok vezetőit, meg a végkielégítés, morogta megemelt hangon a „biztatgatós”.
Régen meg Pobedával, Volgával utaztak a vezetők, nemde, tettem hozzá halkabban, mint eddig megjegyzésemet. Mondja már, legyen szíves, régen, akik minden személyes vagyon híján, de vadászhattak, nyaralhattak,
megvendégelhették vezetőtársaikat, és nem ők állták a cechet, azok kegyedtől is loptak, nemde?
Éntőlem ugyan nem! Én megteremtettem magamnak mindent, amire szükségem volt, házat, autót, kiskertet. Nekem nem kellet a másé, nekem elég volt az, amit megszereztem, és elkezdett cihelődni a leszálláshoz. Miután leszállt igazában meggyőződve, elégedetten visszanézett.
Beszélgetőtársával egy magállónyit együtt utaztunk tovább, aztán nekem is le kellett szállnom. Amikor elköszöntünk még mindig méltatlankodó szemén láttam, hogy ha akarná is, ő már nem fog megváltozni, bár a csábítás erős, megmarad tisztességesnek. Számosságunk ezúttal megmaradt az eredeti szinten!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése