Velem mindig történik valami…A Biblia sok mindent rejteget a figyelmes olvasó számára. A családi Biblia még többet. A szüleim Bibliája nálam van, én örököltem megőrzésre, nem tudom, ki fogja majd tovább őrizni, ha én már nem.
Benne találhatók a „fiúk” házassági meghívói, a nagyszülőknek, szülőknek küldött névnapi, ünnepi kis kartondarabkák, teli jókívánságokkal, hímzett könyvjelzők, egyik-másik már több száz évesnél. Leemeltem a polcról, be akartam jegyezni keresztfiam gyermekének, Olivérnek születése napját. Eszembe jutott, hogy hamarosan jön a kistestvére, ne legyen hiányos a családi események sora!
Ilyenkor elolvasom a mellékleteket, emlékeztetőül és azért is, hogy megnézzem a kézzel kivágott, kézzel megírt kartonokat, a finom ecsettel festett selyem könyvjelzőket. Van a lapok közt egy parányi méretű, bibliofil papirosra nyomtatott, ötször hét centiméteres méretű, zsebben hordható János Evangéliuma. Édesapa kapta Debrecenben, a gyűjtőtáborban, ahol a hadifogságból hazaérkezetteket állomásoztatták addig, amíg az „igazolás” megérkezett. Micsoda véletlen egybeesések! Egy év 365 napból áll, a 365 nap négyévenként 366 napra változik a szökőnap következtében, és Édesapa október 6.-dikán érkezett a táborba, október 24.-dikén érkezett a táborból haza, és október 24.-dikén távozott közülünk. Az Aradi Vértanuk kivégzésének századik, és születésemnek negyedik évfordulója a két dátum. A datálás hiteles, Édesanya keze írása. A János Evangéliuma ’96. Február kilencedikén került a kezembe először, Édesapa születésnapján. Egyhónapos betegszabadságomat töltöttem, a sok szabadidő módot adott könyveimet rendezgetni, egyikbe-másikba belelapozni, ami megtetszett elolvasni. Valójában örültem a visszéroperáció miatti pihenésnek. Szellemi kikapcsolódást jelentett a zűrös munkanapok közben.
A kis füzetecskét a Brit Bibliakiadó Társaság nyomtatta. A Társaság 190 év óta folyamatosan terjeszti a Bibliát, vagyis lefordítja a számtalan élő nyelvre, nyomtatja, szétosztja, majd a fordításokat ellenőrzi, helyesbíti, hozzáigazítja a régi fordításokat a mai nyelvhez. Mi, magyarok régóta olvashatjuk anyanyelvünkön a Szentírást, ám még közel egymilliárd, több mint kétezer nyelvet, nyelvjárást beszélő ember várakozik a Társulat Bibliáira. Nekem is szokásommá vált a családban az érettségiző unokahúgoknak, unokaöccseknek egy-egy 1974-es, újfordítású Bibliát ajándékozni, hogy ott lehessen a házban, elő lehessen venni. Legutóbb azonban eltértem szokásomtól, a szülők kívánságára. Nem úgy neveltük tudod a gyerekeket, Bence inkább a motoros könyveket szereti. Nem kell szeretni a Bibliát sem, de tudjátok olyan sok mondás gyűlt föl a magyar nyelvben is, éppen a bibliai kijelentésekből eredően a századok során, meg aztán majd később talán elkel, megismerni, érveltem. Nem, inkább egy albumot motorokról! Most egy Bibliával több van a polcomon, még várok.
Ha Bence jön, akkor szülői közvetítés nélkül ajánlom neki a visszamaradt Bibliát, nem is olyan biztos, hogy elutasításban lesz részem. Fiatalság, bolondság!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése