Velem mindig történik valami…Hátulról pillantottam meg. Bozontos haját ugyanúgy viselte most, a Media Markt-ban, mint oly sok évvel ezelőtt, amikor megismertem. Nem sietett, nézelődött, mások is. Megszólítom! Legutóbb a szívsebészet előtti ferde följáraton állva láttam meg, amíg a többiek veszekednek legalább szót váltunk, gondoltam. A Szívcentrum vezetőjét idő előtt elbocsátották állásából, ezt nem nézték jó szemmel az általa megoperáltak, és mások. Ő is közéjük tartozott. Kis aktatáskáját, a réges-régi, amikor megismerkedtünk még új, bőrből készültet lógatta a kezében, a beton támfalnak nekidőlve. A vita abból támadt, hogy a kiáltványt fölolvasó hölgy szavát, még a hozzá közel állók sem értették. Beszéljen hangosabban, szólt rá a hölgyre egy mellettem álló vastaghangú férfi. Kérem, ne zavarja a hölgyet, fordultam felé! A vastaghangú társa, egy nagydarab ember, te szocibérenc, megjegyzés után tolni kezdett Lóránt felé, hogy eltávolítson a helyszínről. Lökdösődése közben mindenki hallhatta: Ilyen alakok miatt vagyunk ott, ahol vagyunk, menjen közülünk! Természetesen leszövegeltem. Mire megnyugodott, már Lóránt mellet találtam magam. Szervusz, megismersz? Mondd, ki vagy! Mire beszélgetésünk tovább folytatódott volna, a vastaghangú föllépett a hölgy mellé, kiragadta a kezéből a papirost, és nagyhangon olvasott, amit mindenki hallott, ám rosszul hangsúlyozva az ismeretlen szöveget, nem tudtunk meg többet, mint a sajtóból. A tömeg már olvasás közben mozgolódott, majd hamarosan, mindenki ment a saját dolgára. Lóránt akkor eltűnt a szemem elől, most befejezhetjük az elkezdett újraismerkedést! Megálltunk egymással szemben, megtudtam, hogy megy sora, mik a tubesi radarépítés pro és kontra érvei, mi miatt áll perben az állammal, alperesként, és mi mindenen dolgozik még most, nyolcvanévesen is, haszonnal. Változatlanul foglalkozik a hallás problémakörével, és a volt vezető, akit ő hozott Pécsre, is bizalommal volt iránta, feladatokat kapott, még ma is publikál.
És mi is volt régen, hogyan ismertem meg, akkoriban, a Budapest-Pécs vasúti kocsiban? Már akkor is mindenben jártas volt, a kezemben tartott könyv tartalmára utalva megkérdezett: Érti is, fiatal barátom, amit olvas? Tizenöt éve végzett az én Karomon. Halláskutatási témájára tért rá hamarosan, megemlítve korszakalkotó megállapításait. Bántott lekezelő stílusa, elkezdtem kérdezgetni, egyre részletesebben, és egyre konkrétabban belemenve a kezemben tartott könyv részleteibe, amelyek történetesen az ő kutatási módszertanával is foglakoztak. Szentlőrinc után beszélgetésünk csúcspontjához érkeztünk, kivágta a nagyadut. Márpedig ő tizenöt éves kutatásai alapján szerkesztett műszerével, 50%-os eséllyel megmondja a jobb, vagy a bal fül a halláskárosult. Adj egy egyforintost, kértem. Legyen a fej a jobbfül, az írás a bal! Földobom a pénzérmét, ha fej a jobbfül, ha írás a balfül, folytattam. 50% az esély! Lóránt fölpattant, szó nélkül váltunk el. Mérgében nem vette észre a rossz analógiát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése