Velem mindig történik valami…Ki-ki a hangulatnak, hangulatának megfelelően köszönt el a társaságtól. Remekül sikerült a „szemesztert” záró összejövetel.
Sokan, mondhatnám majd mindenki eljött, és a hölgyek természetesen hozták finomságaikat. Az összegyűlt süteményből nem volt két egyforma, kitettek magukért, talán összebeszéltek, megbeszélték, hogy én ezt ismerem, ezt tudom jól elkészíteni. A végeredmény süteményrengeteg lett. Hetekkel ezelőtt tudták meg a csoportok, mikor is lesz az utolsó foglakozás, választási lehetőségként alakult ki a süteményes buli, mert, aki tornászni akart, levetkőzhetett, gyakorolhatott, de kevesen éltek evvel a lehetőséggel. Mennyi gondolkodást, mennyi utánjárást kívánt a sütemények „legyártása”, ki tudja. A férfiak, mint általában könnyebben megúszták, hozták a saját termésű, pirosat, fehéret, mások pedig, a hölgyeknek is kedveskedve a finom likőröket. Pálinka nem szerepelt a felhozatal között, az tilos a csoport számára, szívbetegek mindannyian, a pálinka megárthat, meg erős illata miatt kifejezetten kérte a női tagozat, mellőzzék ez alkalomból, ha lehet. Lehetett, volt bőven más! Ünnepek és bizonytalan újabb „szemeszter” előtt -a kormány megszorító intézkedései, idáig hatnak- kitettek magukért, és másokért a csoporttagok. Fényképezést vállaltam, és ezúttal szándékosan késtem, hogy a már belendült hangulatba cseppenjek, amikor már az igazi, nem a felvett fényképarcok rajzolódnak a fölvételeken.
Jól tettem. Mire megérkeztem, senki nem kiáltott föl, na megjött az András, mint egyébként, ha késve érkeztem. Én lakom ugyanis a legközelebb, késésem viccelődés jó apropójaként szolgál. Egyiket a másik után villantottam, a snapsusszok remekül sikerültek, jövő évben, ha ismét összejövünk, jól szórakoznak majd bajtársnőim, bajtársaim a fölvételek láttán. Egy kis elfoglaltságom lévén észrevétlen távoztam. Később, ha visszaérek, készítem el a csoportképet, akkorra a Főorvos úr is megérkezik, akinek mindent köszönhetünk. Évek óta szervezi, a szívbetegek mozgásos tornáját nem kis ellenállást leküzdve. Kevés a pénz, sok a beteg! Mindannyian tiszteljük, szeretjük.
Egy órába nem telt, amíg megfordultam. Erős volt már a hangzavar, fogytán a sütemények, fogytán az italok, de a csoportlétszám emelkedett. A megelőző csoportok tagjai is maradtak, itt az ideje a csoportkép készítésének, ami nagy nehézségek árán sikerült, hiszen mindenkinek volt már beszélgető, jobban mondva kiabáló társa. Az evés-ivás következtében a figyelem föllazult. De megvan a fölvétel, távozhatok. Egyik betegtársnőm lépett hozzám süteményét kínálva kosarából, gondoltam! Kis angyalocskák közül választhattam. Úgy ismerem, ő a legelesettebb közöttünk: munkanélküli férj, munkanélküli gyerekek, szeretett unokák, veszik körül. Neki lyukas a szíve! Vékonyka, mindig mosolyog, nem süteményt, angyalokat hozott mindenkinek. Papírkúpon egy üveggyöngyszem, vattahaj, művirágszirom szárnyak, ahány, annyiféle. Nem testi, lelki táplálékot kaptunk, szerényen, mint a szegényasszony odaadta, amije volt, mindenét!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése