Velem mindig történik valami…Hol kezdődik a baj? Nagyon fontos kérdés, mert megválaszolása nélkül a baj orvoslása nem sikerülhet, nem zsákutcába, hanem rossz utcába futnak a bajt orvoslók, és a legjobb szándék mellett sem sikerülhet az orvoslás.
Az MTA jelenlegi elnöke szellemi mélyrepülésről, oktatási hiányosságokról, egyetemi pénzforrások teremtéséről, fölösleges szakirányokról, tömegszerű, fölöslegesen túlképzett diplomásokról, nagyarányú mesterképzésről, beszélt az új tanév kezdetén a BME ünnepi tanévnyitóján. Levonta végül azt a következtetést, hogy elsősorban erkölcsi fejlődősben és nevelésben, valamint a közszereplők felelősségvállalásában keresendő a megoldás.
Pálinkás professzornak magam is sok sikert kívántam elnökké választása alkalmával. Ismeretlenül! Közszereplései alkalmával, habár szerintem túlságos óvatossággal, kendőzetlenül kifejtette álláspontját, amelyeket mindig helyesléssel fogadtam. Osztatlan iskolából indult pályafutása, onnan került ki, mint kiváló tehetségű diák, és lett egyetemi tanár, a MTA rendes tagja, ma elnöke. Mostani tanévnyitó beszéde, igaz nem vettem részt a megnyitón, részigazságokat tartalmazott, ő ez alkalommal egyes számban beszélt, amely nem lehet testületi állásfoglalás, márpedig annak kellene lenni! Ez hiba, mert csak a részigazságokból alakulhat ki a követendő, megvalósítható tennivaló.
Az erkölcsi fejlődés igényének hangsúlyozásával természetesen egyetértek. Nem kell vélelmeznem, más alkalommal az MTA elnöke már kifejtette, a keresztény erkölcsiség iránti igényét „kell” a hallgatóságnak értenie. Vajon értik-e?
A közszereplők felelősségvállalásának fokozása, ugyancsak elvárható, követelhető. Vajon a közszereplők alkalmasak-e? Nagy elődeinkre is hivatkozhatnék, hogy sok „kiművelt emberfőre van szükség”, ám magam is azt tapasztaltam, hogy jó dolog képzett munkaerővel dolgozni.
Úgy gondolom a diploma megszerzése egy olyan folyamatként értelmezendő, amely folyamat egyre inkább előrehaladva, elősegíti a körülöttünk lévő világ jobb megértését, és ez által nagyobb eséllyel találjuk meg helyünket az állandóan változó körülmények között. Nem szabad tehát lekorlátozni az egyéni tudás megszerzésének lehetőségét, és nem szabad hagyni elfeledni a megszerzett ismereteket.
Mi a megoldás, hol kell elkezdeni erős társadalmat, azaz erkölcsös diplomásokat, és nem diplomásokat, felelősségvállaló közszereplőket létrehozni?
Elölről kell kezdeni, az alapoknál! Ott, pedig a család, az elemi iskola, az elemi iskolai pedagógusok, az erkölcsös szülők, a hivatásszerető és nem, ma még gazdagabb országok jövedelmeit követelő, tanárok a lényeges szereplők. A diplomás, erős erkölcsi háttérrel, igenis fogja vinni az ételhordót akár, mint szociális munkás. A hivatásszerető pedagógus, pedig többet vállal majd, mint a fizetéskövetelő tanár. Ha ez nagyrészt már ma is így van, jó úton haladunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése