Velem mindig történik valami…A hátam mögött megszólalt egy női hang: miért zavar engem, hogy a hazatérő diákok fölszálltak IC-re, bár nem váltottak helyjegyet. Nem zavart, csak elmondtam az én esetemet a helyjeggyel, amikor megbüntettek alaposan, mert hozzájuk hasonlóan nem váltottam jegyet azért, mert elfogyott. Unokaöcsém esküvőjére igyekeztünk, akit én tartottam keresztvíz alá, nem lett volna ildomos éppen az esküvője alkalmával elkésnem, sőt lemaradnom a szertartásokról.
A kotnyeles hölgynek is válaszolva fölajánlottam, hogy foglalják el a helyem, a leányok, akár barátaik ölébe ülve, én pedig, humorizálva fűztem hozzá, a hölgy helyét foglalnám el, helyére ülve hasonlóan cselekedhetnénk. Részemről befejeztem a konverzációt, hangzott döntése. Mit jelent az, hogy konverzáció, kérdeztem ártatlanul. Jött is a megalázó válasz, magával nem tárgyalok, ha ennyire műveletlen. Természetesen társalgást jelent, mégpedig németül! Magyarországon vagyunk, beszéljünk magyarul, javasoltam, de a válaszadást utastársaim kirobbanó nevetése megakadályozta. A fiatalok, annak ellenére, hogy volt néhány szabad hely, a WC előtti padlóra ülve laptopon filmet néztek, és kellemetlen, szűk helyük ellenére láthatóan jól szórakoztak. Gondot csak az jelentett számukra, ha egyik-másik utas, szükségét érezve, WC-be kívánkozott.
Eltűnődtem. Mi, akik kényelmesen ültünk, váltottunk helyjegyet, a diákok nem. Túl sokan utaznak helyjegy nélkül ahhoz, hogy a kalauz büntetéseket szabjon ki, meg sok időbe telne, amíg a jegyzőkönyveket kiállítaná, ergo, nem fog jönni jegykezelésre egészen a végállomásig. Megosztottam következtetésem eredményét a kinn ácsorgó-ücsörgő fiatalokkal, még fogadást is ajánlva, ha nem így lesz, akkor tíz százalékot vállalok a felárakból.
Kotnyeles utastársnőm, a hátam mögött, németnyelvű telefonbeszélgetésbe kezdett, amit fél füllel hallgatva kivettem, hogy kinti német ismerősének beszámolt az iménti eseményről. Amit hallottam elszomorított, mert beszámolója az itthoni viszonyokat szapulta, na és rólam is szót ejtett. A beszélgetés befejeztével, hátrafordulva megjegyeztem, igazán jó lenne, ha a megfelelő „rektiokat” használná, ha már ilyen alaposan eláztatta Hazáját. Talán jobb is lenne kinn maradnia, hogy a nyelvismeretét tovább tökéletesítse. Hol hibáztam, kérdezte, mire megmondtam. Elvörösödött, többet nem beszéltünk.
Sásdnál megjelent a kalauz, az egyik ülést helyjegy nélkül elfoglaló utastól kétszeres helyjegydíjat kért, és kapott, és nagy örömömre az előteret nem látogatta meg, visszafordult.
Leszálláskor azon meditáltam, mennyit változott a szolgáltatás néhány év alatt, milyen megértők a kalauzok az utasokkal szemben, és ki fog alakulni előbb vagy utóbb az emberek közötti szolidaritás országunkban is igaz, egyelőre kényszer szülte körülmények között. Helyjegyem ára visszajárna, de nem bánom, jót szórakoztam, és a szórakozás, piaci körülmények között, pénzbe kerül!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése