Velem mindig történik valami…Reggel fél nyolckor fölszálltam a vonatra, délután fél háromkor Nyíregyházán voltam. IC-vel, átszállás nélkül Miskolcig, egy óra várakozás után, indult vonatom, a másik IC a célállomásig. Barátaim, régi osztálytársak fölszabadult örömmel pillantottak meg. Elvíra, a MÁV szoftverje segített eligazodni a Menetrenden, a vasútállomásra kész elképzeléssel indultam.
Ám a hölgy, akinél a helyfoglaló jegyeket vásároltam fölvilágosított, hogy félreértettem Elvirát, vonatom fél órával később érkezik, mint ahogy elterveztem. Elfogadtam tanácsát, naponta több mint ezer utasnak ad ki jegyeket, fejből ismeri a menetrendek útvesztőit.
Miskolcra érve Somlói Galuskával ütöttem el a várakozás hosszú perceit, gondoltam elég lesz barátaimat a vonatról értesíteni a modern világ adománya, a mobil révén. Meg is tettem, a vonal foglaltat jelzett, majd a visszahíváskor egy ismeretlen hölgyet szólítottam Karcsikámnak, aki másodszori hívásom alkalmával megkért ne molesztáljam. Nem stimmel a telefonszám, barátaim természetesen a „nem-értesítés” ellenére kivárták érkezésemet. Abban a bizonyos félórás intervallumban három vonat is érkezett, az általam kiválasztott is. Elvíra nem tévedett, a jegyárusító hölgy igen! Érkezésem után kielemeztük a helyzetet, nekivágtunk a városnak, a sétától jólesően fáradtan vacsoráztunk, megbeszéltük kinek mi legyen a teendője érettségi találkozónk megszervezésében. Elbúcsúztunk, másnap ismét találkozunk! Reggelizés közben telefonált a feleségem, nem tudja a távirányítóval becsukni az oldalra guruló nagykaput, miután a szemeteskukát ki gurította az utcára, mi a teendő. A háttérzajból kivettem segítő szomszédom hangját is. Ővele, a műszaki szakemberrel tehát már lefolytathatott egy konzultációt. Van egy másik távirányítóm a kocsiban, vedd azt elő, azzal zárd a nagykaput! Pár perc után, gondoltam barátaim hívnak, újból feleségem jelentkezett, a másik távirányító is csütörtököt mondott. Hosszú magyarázat után sikerült a vészhelyzetben szükséges kézi kapumozgatást elmagyaráznom, sikerrel. Ha nem vagyok otthon, mindig történik valami. Egyik alkalommal vízvezeték meghibásodást, másik alkalommal zsompszivattyú meghibásodást távvezéreltem. Nem sokkal később érkezett az ijesztőbb hívás. A kézzel elmozdítható nagykapun át ellopták az autónkat, a kapu tárva-nyitva az autó, pedig nincs a helyén. Csukd be a kaput, jelentsd a rendőrségnek a lopást, tanácsoltam. Bejártuk a Főiskolát, Gábor barátom, a nyelvész részletesen ismert mindent, büszkén mutatta a létesítményeket. Nem csoda, hiszen két cikluson át ő is részese volt azok megvalósításában, mint főigazgató. A róla készült olajfestmény ott sorakozik elődei, és utódai között. Karcsi a Debreceni Tudomány Egyetemről került Nyíregyházára, a matematika professzoraként az Informatikai Intézetben tanít.
Autólopás ügyben itthon nyugodtam meg, a fiam vitte el a kocsit javíttatni, és elfelejtette a kaput visszahúzni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése