Velem mindig történik valami…Az utolsó pillanatban érkezett. A kalauz rögtön felszállása után indította a szerelvényt. Körbenézett, tájékozódott, merre van, hová szól a helyjegye, izgatott mozgása magára irányította a figyelmet. Egyik kezében hatalmas, kék szatyrot tartott, másik kezével egy ugyancsak méretes guruló bőröndöt húzott, a hátán a most ismét divatba hozott hátitáskát, hátizsákot cipelt. Rakománya embernek is sok lett volna nemhogy egy asszonynak!
Mi már rég elhelyezkedtünk, remélve, hogy a vonat indulása után a korai kelés miatt elmaradt álmot pótolhatjuk. Ez az asszony mellénk fog ülni, szólalt meg társam, és igaza is lett. Egy ablak melletti hely még utasra várt.
Készségesen fölálltam, hogy elhelyezkedhessen. Lesegítettem a hátizsákot, hová rakjam kérdésemre fölmutatott a polcra. A bőröndöt is fölsegítené, hát persze válaszoltam, de amikor megemeltem majd összeroskadtam a súlyától. Rá is kérdeztem, csak nem aranyat visz tömbökben, mert akkor osztozhatnánk. Megértette a tréfát, hangosan elnevette magát, aztán a lába közé fogva a kék szatyrot elfoglalta helyét. Ha arannyal lenne teli, most nem itt lennék a vonaton, körtét viszek, most szedtem le féléretten, nem volt időm eltenni, hát majd Pesten befejezem. Pesten lakik ezek szerint? Dehogy, Németországban a Ruhr vidéken, csak Pesten lakik a lányom, nála fogok megszállni, neki adom a felét, a többit meg viszem tovább. A körtét Hertelenden szedtem, ott van a nyaralónk. Jól esik a meleg víz, bár a férjem nem mozdul már ki a házból, én szívesen jövök, nem tudom megállni, hogy valamit ne tegyek-vegyek. Szívesen utazom, a múlt hónapban Törökországban voltam, egy utazási iroda olyan próbaútfélét szervezett, alig kellett valamit fizetni érte. Egész életemben spóroltam, mindig borítékoltam a pénzt a hónap elején, beosztással kell élni.
De maguknak nem ott a németeknél, vetettem ellen!
Most eredt meg igazán a nyelve. Nehogy azt higgyük, ott fenékig tejfel minden.
A férjem meg én is nyugdíjasok vagyunk, a férjem egyszerű munkásember, aztán mondott egy számot euróban. Na, ebből jöjjön ki az ember! És folytatta!
Itthon fölnevelt három gyereket, azok kirepültek a házból, aztán férjhez ment Németországba, éjjel nappal dolgozott, mert a férje első házasságából rámaradt két gyerek is az ő gondja lett. Nyugdíjuknak a több mint a felét elviszi a lakásuk, az élelmet itthonról pótolja ki. Sokat segít az itthon termett gyümölcs, mert a bolt itt is drága. Kóstolják meg az almámat, azt is viszek ki, teli a szatyrom vele.
Szabadkozásunkra bonbont kapott mindhármunk. Ezt megehetik nagyon finom, pedig kilós zacskóban vásároltam, a túlcsomagolt, díszes dobozokban alig van egy pár darab, ez jobban megéri. Nem tagadok meg magamtól, és másoktól sem semmit, szívesen adom, csak beosztással kell élni, vonta le következtetésül ismét életbölcseletét. Sissy még folytatta volna, de beértünk a végállomásra.
Csomagokat leemeltem, elbúcsúztunk. Maguk meg, ha Hertelenden járnak, jöjjenek be hozzám egy kávéra, szívesen adom, higgyék el, kiáltott még utánunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése