Bejárónő

Velem mindig történik valami…Pontosan érkezett, és időre ment tovább. Ruhája egyszerű, korának megfelelő és mindig patyolat tiszta. Szorgalmasan, de nem gyorsan, vagyis kapkodva dolgozott, a vasalandó ruhákat gondosan szétválogatta, és valamilyen sorrend szerint készült el velük. Ha nem kérdeztük, nem beszélt, ha megkérdeztük valamiről lassan, megfontoltan válaszolt. Többször leültem olvasni vele egy helységben, szeretem a tiszta vasalt ruha illatát. Mikor belefáradtam az olvasásba megfigyeltem hogyan vasalja az ágyneműt, a konyharuhát, a ruhaneműt. Munkájának eredményeként ránc nélkül pakolódtak a vasalt darabok egymás tetejére. Arra is ügyelt, hogy csak egy bizonyos idő után tegye egymásra az azonos rendeltetésű darabokat, a vasalástól még száraz-nedves ruhaanyag ne érintkezzen egymással.
Végigdolgozta a négy órát anélkül, hogy fölöslegesen megállt volna.
Sokáig nem szóltam hozzá, pedig úgy éreztem, szívesen válaszolna. Egyik nap sietősen érkezett, megokolta miért. Hazaköltözött a másik fia is, az, akinek nincs munkája, át kellett pakolnia az egyik szobát, gyerekének helyet szorítva. Tudja, két fiam van, a férjem elhalt, azóta az egyik gyerekem nálam lakik családostól, unokástól. Szeretem őket, jól elvoltunk eddig együtt, mostantól kezdve fölbomlik a rend.
Azért, mert szűken vannak, kérdeztem.
Szűken még meglennénk, de ez a fiam iszik, a családi élete is emiatt ment tönkre.
Mit fog tenni, ha a fia huzamosan otthon marad, mert nincs hová mennie?
Már beszéltem vele, hogy menjen albérletbe, én fogom fizetni a bérleti díjat mindaddig, amíg munkához nem jut. Belegyezett, de most majd több helyre kell járnom, jusson az albérletre is.
Beszéltem a feleségemmel, emeljük föl valamelyest az óradíjat. Hiába ajánlottuk
föl a megemelt díjat, nem fogadta el. Nem lenne tisztességes, idénre már megállapodtunk. Tisztessége odáig terjedt, hogy az itt-ott kapott pénzeket minden évben adóbevalláshoz bejelentette az APEH-nek!
Hónapok is eltelhettek talán, amikorra hajszoltsága lecsillapodott.
Magától mondta, hogy a fia talált magának valakit, aki miatt leszokott a mindennapi ivásról, és elköltözött. Neki, pedig kérője akadt abból a gyülekezetből, ahová járt. Korban hozzáillő, kedves ember, megkedvelték egymást, nagyon figyelmes, és ha meglesz az esküvő, hozzá költözik.
Ne haragudjunk meg, de az esküvő után már nem fog jönni, nem lesz szüksége a pénzre, leendő férje el fogja tartani. Persze, természetes, örülünk, hogy így rendeződik életük, és napirendre tértünk az ügy fölött. Azóta nincs bejárónőnk, a vasalás rám szállt. Nálam nagyobb kupac vasalnivaló gyűlik össze, mire nekiállok, és ráncosak a vasalt ruhák, de a vasalás illatát így még közelebbről élvezem.
Talán félév múltán, halottuk a hírt: bejárónőnk meghalt. Vastagbéldaganatát nem engedte operálni, mert vallása tiltotta a vérátömlesztést.

0 megjegyzés: