Velem mindig történik valami…A terem tele volt, az ülőhelyek nem bizonyultak elegendőnek, a hallgatóság jelentős része kiszorult a teremből, ők a kinti fotelekben hallgatták az előadót. Szokásomhoz híven áttülekedtem a tömegen, és előre mentem.
Ketten ültek a pódiumon, az előadó és a kérdező. A bemutatás jó ideig eltartott. Az előadót, mint a mai tudományok, pontosabban a fizika, és a hozzá kapcsolódó egyéb tudományágak népszerűsítői között a legnagyobbat, a legsokoldalúbbat, a legnépszerűbbet, a polihisztorok mai képviselőjét magasztalták, aki sokoldalú ismeretei révén lett az egyik kereskedelmi csatorna fő szereplője.
Lukács Béla a bemutatás után átvette a szót, és belekezdett mondókájába. Őszintén dicsérte magát, több évtizede foglalkozik az általános relativitás elméletével, cikkeket írt, és az ELTE egyik intézetében gondolkodik, és minden más terület érdekli, jó memóriája és matematikai-fizikai ismeretei őt egyenesen az ismeretterjesztés apostolává predesztinálják. Terek, dimenziószámok, elképzelhetetlen alagutak a sokdimenziós térben, számára nem jelentettek gondot, itt átbújik, ott előjön, és egy másik világban képzeli magát az alagút végén. Szó esett Maxwellről, Lorentzről, Einsteinről, Schwarzschildről, na és nem utolsó sorban saját magáról, aki ma Hawking után vagy mellett, leginkább kiigazodik az általános térelmélet bonyolult, de mint a hallgatóság érzékelheti, számára egyszerű, mondhatni hétköznapi dolgok között. Beszédét furcsa kézmozdulatok, grimaszok és előre és hátradőlések kisérték, és bizony a hallgatóság szájtátva figyelte.
Nekem zavarosnak tűntek a fejtegetések, el is határoztam, hogy az előadás végén, ha kifelé halad megállítom, és fölvetek egyet a számomra nem világos eszmefuttatások közül. Tűnődésem közben a téma már a régi görögökhöz kanyarodott, filozófiáról, színészetről, drámaírásról beszélt, értekezett előadónk. A baj itt is bekövetkezett, Anaxagorasz, Anaximandrosz, Anaximenész neve úgy keveredett, mint megelőzően a dimenziók sokasága. Előadónk is érezte, hogy ingoványos talajra került, netán van közöttünk egy-egy görög szakértő, mert őszintén elismerte, kissé elbizonytalanodott.
Tekintetem újból végigsiklott rajta, nadrágja a fészkelődésben megadta magát, a be nem gombolt hasítékból kiviláglott alsója. Egy modernkori Brassai Sámuel ezt is megengedheti magának, gondoltam. Aztán végre fölharsant az éljenzés, hosszantartó taps, és füttyök dicsérték az előadó teljesítményét. A kérdező újból szóhoz jutott, van-e kérdés, hozzászólás, de nem volt. A hallgatóság úgy látszik mindent értett, lassan elhagyták a termet a kérdezővel együtt.
Lukács Bála egyedül botorkált kifelé, csak nincs rosszul, fordultam hozzá. Á, egyáltalán, pár évvel ezelőtt agyi problémáim voltak, abból maradt vissza mozgás és beszédhibám, fröccsent felém nyála. Csendben mentem utána megválaszolatlan kérdésemmel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése