Velem mindig történik valami…A matematika a tudományok királynője, emlegetik sokan, és sokszor, amikor szét akarják választani az egyébként más, ugyancsak emberi elmetalálmánytól.
Jó negyven éve két egyetemi matematika professzorunk nyilvános, vagyis havonta megjelenő szaklapokban, vérig menő vitát folytatott, egymást nem meggyőzve. Egyikük Farkas Miklós professzor, a fiatal generációt képviselve, marxista alapon érvelt amellett, hogy minden matematikai tétel létezik függetlenül attól, hogy csak emberi agy képes a tételeket formába önteni.
Frey Tamás, az idősebb generáció tagja éppen ellentétes álláspontot képviselt, a bevezető mondatban leírtat. Vitájuk hosszú ideig, hónapokon át tartott, míg aztán a folyóiratok szerkesztői megunták a két vitatkozó fél által le nem zárható áldatlan állapotot. Nagytekintélyű akadémikus tett pontot a vita végére, nyitva hagyva a kérdést.
Karcsi barátom, a Debreceni Tudomány Egyetem matematika professzora a mai napig nem békélt meg e kérdésben, ő Farkas Miklós álláspontját vallja, mind a mai napig.
Közelmúltbéli nyíregyházi találkozásunkkor megkérdezte tőlem, nem emlékezett az eseményre pontosan, voltam-e én is a Bodrogkeresztúri Építőtáborban érettségi után, az egyetemi felvételik előtt.
Persze, hogy voltam, előtte be is léptem a KISZ-be, mert mind az építőtábor mind, pedig a KISZ tagság előfeltételként szerepelt az egyetemi fölvételhez. Ott játszott Flesch nemzetközi sakknagymester vak szimultánt ötvened magunkkal, válaszoltam. Karcsi jól sakkozott, az ötven játékos között szerepelt, nagy örömére döntetlent ért el.
Először nem tudtam mihez kapcsolni kérdését, de később már igen. A KISZ-t ő képviselte osztályunkban, KISZ-titkárként. Én, pedig nem voltam tag, csak az utolsó félévben léptem a KISZ-tagok sorába. A Flesch név elegendő érvnek bizonyult, napirendre tértünk a kérdés fölött.
Függvény egyenletek a szakterületem, holnap hozok neked irodalmat, ígérte. Nem sokan foglalkoznak a témával, egészen új keletű a szakirány, fejtegette.
Hazafelé, Pécs és Budapest között elővettem a kapott anyagokat, és mire Pécsre érkeztünk átláttam a lényeget. Másnap, miután telefonon megköszöntem rám fordított idejét, elújságoltam szakterületének sikeres tanulmányozását.
Nem akartalak szemedbe dicsérni, most, így telefonba elmondom, te voltál az osztály legjobb matekosa, meg fizikusa, és még azt is hozzáteszem, a te hatásodra jelentkeztem matematika szakra. Valóban, szerettem mindkét tárgyat, arra azonban álmomban sem gondoltam, hogy Karcsi sikerének én is részese lehettem. Illendő szabadkozásom után, megígértük egymásnak gyakrabban találkozunk majd a jövőben, újból megtaláltuk régi beszélgetéseink fonalát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése