Darvin
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2009. szeptember 14.
Velem mindig történik valami…Gyakran találkozom Darwinnal. Újságokban, előadásokon, rendezvényeken emlékeznek meg Darwin születésének kettőszázadik, „A fajok eredete” című főműve megjelenésének százötvenedik évfordulójáról. Nem hallgathatnak azonban a darwini eszme ellenzői, megújítói, újfajta „fajok eredete” nézetek képviselői sem. Ők a neodarwinisták, a kreacionisták, neokreácionisták és mások. Minden nézet a maga szempontja, szempontjai szerint képzeli el magyarázni a Földön található élőlények eredetét fejlődését. Egyáltalán „A fajok eredete” mű arról szól, amit a darwinizmus képviselői hirdetnek? Magyarázható a keletkezés, mert a fejlődés csak a keletkezés után indulhat meg? Szentgyörgyi Albert egyik írásában fordított irányban halad, az élőt darabolja egyre kisebbre, amíg az élőnek tulajdonított életjeleket, hirtelen csak elveszíti. Tény, hogy előállítottak kísérleti körülmények között, szerves molekulákat, de hogyan tovább? Mikor vált az élő holttá? Tény, hogy a XX.-dik század eljutott a molekuláris biológia szintjére, a XXI.-dik századot, mint a biológia századát emlegetik. Tény, hogy az iskolákban a darwinisták győztek a XX.-dik században, mert legfőképp a darwini fejlődéselméletet tanítják. A legfőbb érvet a „teremtés” ellen a valószínűségelmélet segítségül hívásával magyarázzák. Azaz egy összetettebb szerves molekula véletlen keletkezésének valószínűsége oly kicsiny, mintha egy Boing 707-es repülőgép magától összeállna alkotó elemeiből. Persze az érvelés rossz, a kicsiny valószínűség nem jelenti a lehetetlent! A biztosat az elmélet statisztikailag értelmezi. Ha egy atom felezési ideje adott, nem tudjuk megmondani, hogy az atomok halmazából éppen melyik bomlik el. Csak azt, hogy a felezési időintervallumban, az összes atomnak pontosan a fele megmarad eredeti állapotában, a másik fele elbomlik. Tény, hogy az emberi faj rendelkezik a legbonyolultabb idegrendszerrel. A gének elemzése alapján azonban egy baktérium génállománya hasonlít leginkább az emberi gének állományához. A sertés génállománya is közelebb áll az emberéhez, mint a darwinizmus által kijelölt csimpánzé. A következtetés csak az lehet, hogy a baktérium, baktérium; a sertés, sertés; a csimpánz, csimpánz. Ha a darwini fejlődésfát, a legalsó pontjánál rögzítve, a fát gumiszerűnek képzelve, a homo sapiens sapiensnél fogva egyenesen fölfelé húzzák, az összes többi faj, beleértve a baktériumot, sertést, csimpánzt oldalági, lezárt fejlődési vonalat képviselnek. Varga Csaba alkotta meg a modellt, Buji Ferenc írásai alapján. Az oroszlán nem származott mástól, oroszlán volt mindig, mondja Varga. Az ember tehát ember volt, a neandervölgyi ember ugyanolyan oldalág, mint bármely más faj, de eltűnt, mint ahogy eltűnnek fajok a Föld színéről. És megjelenhetnek, mert egyre-másra „fedeznek föl” újabb fajokat itt-ott a Földön. De az eredetről nem mondott a szemléltetés semmit. Ott vagyunk hát, ahol voltunk, vigaszt az ad, hogy a klónozás sem olyan egyszerű, mint azt előre jelezték tudósaink.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése