Velem mindig történik valami…Az ember a teremtés koronája! Így szól a mondás, de vajon így van-e valójában?
Napok óta emlegetnek hozzátartozóim egy állatot, ami beköltözött galambketrecünkbe, és rejtőzködő életmódot folytat, mert bármikor elmentem a ketrec közelében én bizony nem láttam semmit. Elmondásuk alapján sün biztosan nem lehetett. A sün éjszaka szerzi meg táplálékát, és nappal az avarban, vagy sűrű lombok alatt alszik. Nemrégiben unokám állatfogó csapdájába esett egy sün, már meglett példány, egy efféle állat nem fér el a keskeny rejteknyíláson át.
Egérre gyanakodtam, és valóban ma megláttam a fejét. Egy hatalmas egér volt, amit bizony már nem is egérnek hívnak, hanem patkánynak.
A galamboknak leszórt eleség nem fogy el, kis madarak, bújnak be a ketrecbe, azok is segítenek az eleség eltakarításában. Ami még ezen felül marad, az a maradék indíthatta patkányunkat a ketrecbéli tavacska műanyag tartály alá fészkelni, hiszen így állandó táplálékhoz jut és búvóhelyet is talál magának.
Az elmúlt évben szomszédjaim egy hasonló állat elfogása, pontosabban elpusztítása érdekében rendeztek hajtóvadászatot, amely kiterjedt a mi portánkra is. Szegény állatot addig hajkurászták, amíg be nem bújt kibetonozott, földalatti ciszternám túlfolyó nyílásába. Sikerük azután lett teljes, amikor a túlfolyó végét még patkányfoggal sem rágható anyaggal tömedékelték be.
Nagy eső jött, megtelt a ciszternám, túlcsordult, mert a túlfolyót vízmentesen lezárták a patkányüldözők. A ciszterna fedelét megemelve találtam rá szegény állatra. A patkány jól úszik, de nem volt kijárat, így hát belefulladt az esőlébe.
Eltemettem, unokám kis fakeresztet állított a hantra.
Nagy dilemma előtt állok. Hogyan helyezzem el a madárélelmet úgy, hogy házi patkányunk ne férjen hozzá. Fölfelé szélesedő tál legyen, nem jó. Rakjam az eleséget egy tálba, és helyezzem a madárházban lévő ágas-bogas fára, ahol madaraink pihennek, nem jó. Rekesszem le a tavat, hogy a patkány ne férjen az eleséghez, ez sem jó, hiszen, mivel ideköltözött, majd fúr egy alagutat, és kész!
Ötlettárházam hamar kimerült, egyedül vagyok a gonddal, nincs itt az unokám, akivel megbeszélhetném a neki is tetsző megoldást.
Döntöttem. Már egy jó órája folyik a víz a kerti csapból a műanyag tó alá, figyelem mikor bújik elő a patkány, időnként elcsodálkozom, miért nem jön elő.
Fejben gyorsan kiszámoltam az elfolyt drága csapvíz bekerülési összegét, még a tűréshatáron belül vagyok.
Negyedóra elteltével újból döntöttem. Elzárom a csapot, nehogy a patkányölő szomszédokhoz legyek hasonló. Szegény patkány, remélem nem pusztult el, talán sikerült elmenekülnie, valamerre, csak ne a szomszédokhoz!
Holnap kiemelem a medencét és meggyőződöm róla. Nem akarok a teremtés koronájaként csúcsragadozóvá válni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése