Velem mindig történik valami…A Mohácsi úton jártunk, amikor összerogyott az autója. Én előtte haladtam, mert nem ismerte az utat. Kisújbányára mentünk, ott adtam neki szállást, amíg a felesége a kórházban lesz. Pár hét az egész, neki megfelel ott is, majd időnként meglátogatja asszonyát. Gergelyék Erdélyből érkeztek pár nappal az előtt, hogy a kocsija összerogyott. Felesége súlyos csípőizületi betegséggel került Pécsre, protézis beültetést hajtanak végre mindkét csípőjén. Először az egyik, majd a másik csípőt kell műteni. Nem egy- két hét lesz az, hanem több hónap, gondoltam. Kocsijából, egy öreg, elhasznált Dacia-ból rakodtuk át kevéske holmiját az én autómba. Nem sok cókmókkal indultak Pécsre, feleségének teljes ellátása lesz a klinikán, Gergely pedig beéri kevéssel is. Élelme talán néhány napra elegendő, de majd boldogul ő Kisújbányán, mondogatta. Pár napig kapott átmeneti szállást, mire hozzám jutott esetük híre. Kisújbányára télen ritkán járunk ki, szabad a házunk, és Agátz Józsi bácsi állandóan kinn van, lesz társa is, ha rászorul. Józsi bácsinál van a telefonfülke kulcsa is, érdeklődhet felesége állapota felől. Kivittem Gergelyt, megmutattam mi hol található, és megígértem, hogy a hét végén meglátogatom, viszek elemózsiát is. A cég gépjárműveseit kértem segítsenek, tegyenek valamit Gergely járműjével, kinn áll a Mohácsi úton, nagyjából a hűtőjavító kisiparos háza közelében, ő felügyeli a járművet az elszállításig.
A hét szombatján, amikor meglátogattam Gergelyt, már összeismerkedett Józsi bácsival, az estéket nála töltötte, aludni tért vissza a házunkba. Éreztem, nem gyújtott be az olajkályhába. A magával hozott csergetakaró megőrzi a meleget, nem akarja az olajamat sem fogyasztani, vélekedtem. Nincs még hideg, és egyébként is ők hozzászoktak a hideghez, otthon sem fűtenek be a szobába, úgy vészelik át a sokkal hidegebb hegyvidéki teleket. Mit tudnék segíteni, ha már itt vagyok, kérdezte. Drótkerítésünket nyáron újítottam föl, ha hozzáfűzi köröskörül a tartóhuzalhoz a drótkerítést, az jól jönne. Ez legyen hát a segítség!
Átadtam a magammal hozott konzerveket, kenyeret, meg még sok egyebet. Ha a kenyér elfogy Óbányáig kell csak mennie, ott mindig kap frisset, meg akkor Józsi bácsinak is tud adni belőle. Mikor akarja a feleségét látni, kérdeztem, mert akkor kijövök magáért. Majd, ha teljesen rendbejött! Ennyi volt a válasz. Megértettem, és magára hagytam. Valóban beletelt két hónapba, mire Gergely felesége szállítható állapotba került az operációk után. Mondhatnám szerencsére, mert a gépjárműves kollégáktól hallott beszámolókból megtudtam, hogy az öreg Dacia rettenetes állapotban volt, csoda, hogy egyáltalán elmertek indulni a majd ezer kilométeres útra. Kollégáim majd mindent kicseréltek a járművön, új gumikat is kapott, levizsgáztatták. Gergely megköszönt mindent, majd jönnek kontrollra, meghálálja, amit értük tettünk. Akkor láttuk őket utoljára, lehet, hogy itt voltak újfent Pécsett, lehet, hogy nem. Mindannyian örültünk, hogy segíthettünk, és máig reméljük, Gergelyék jól vannak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése