Velem mindig történik valami…Egri látogatásunk ezúttal sem zajlott eseménytelenül. Ebéd közben ártatlan megjegyzést tettem, az egyébként kellemes beszélgetésünk során, ami meghaladta sógornőm tűrési szintjét, és fölcsattant: Nem politizálunk és kész! Próbáltam menteni a helyzetet, de végérvényesen lezárta a témát avval, hogy nem mondja többet és kész. Érzékenysége messzire vezet vissza.
Édesapját körjegyzőként érte a fölszabadítás. Hamarosan rájött, hogy el kell költöznie valahová másfelé, ahol nem ismerik múltját. Így kerültek Csopakra, Ő motorkerékpárral járta a vidéket, valamiféle mezőgazdasággal kapcsolatos munkát végzett. A TSZ-eket látogatta, és amikor hazatért sajt, túró, vaj, meg egyebek kerültek elő az oldalkocsiból. Vélhetően ellenőrként dolgozhatott, és fizetés kiegészítésnek szánhatták az ellenőrzött TSZ-ek az önkéntes adományt.
Később megtudtam, hogy barátságba került Pap Jánossal, az ötvenhatossal, a Veszprém megyei atyaúristennel. Hamarosan járási tanácstitkárként, de már hivatali gépkocsival járta a környéket. A korábban megismert TSZ-ek bőkezűbben adakoztak, amit el kellett fogadni. Jól éltek!
Laci bácsi beilleszkedett az új rendszerbe.
Sógornőm a mai napig engesztelhetetlen MSZMP-s, nem tűrte hát ártatlan megjegyzésemet az ország mai állapotáról.
Egy ideig, csendben ettünk mindannyian, aztán megtörtem a csendet, megkérdezvén, elmondhatnék-e egy történetet, ami fiatal mérnök koromban történt velem. Semmi reakció, nekifogtam.
A történet magva az, hogy akkor azt mondta valaki nekem, hogy nem hajlandó tárgyalni velem, mert én ahhoz nem értek, amit az illető meg nagyon ért. De hiszen azért is mentem hozzá! Évek múlva a hivatali ranglétrán alám került, és engem bíztak meg ő általa felügyelt területen bekövetkezett villamos üzemzavar okainak kivizsgálásával. A vizsgálat eredménye, az ő mulasztására engedett következtetni. Emlékeztem régi elutasító magatartására, mármint, hogy „nem tárgyalok veled”, mert nem értesz a dolgokhoz. Én tárgyaltam vele, és azt ajánlottam, vegye a kalapját, és hagyja el a céget, mert komoly szakmai mulasztása következtében, fegyelmi eljárást kezdeményezek, az, pedig vezetői állásába fog kerülni. Hallgatott rám, elment tanítani a technikumba, onnan is ment nyugdíjba. Később többször összefutottunk a városban, Érettségi Bizottság tagjaként vizsgáztattam tanítványait, Ernő azonban átnézett rajtam, mint a most tisztított ablaküvegen.
Eddig szól a történetem kedves sógorasszony, remélem nem így fogunk elválni.
Másnap kora reggel kettesben, a reggeli előkészítése közben megvallottuk egymásnak, micsoda szamarak vagyunk. Hiszen évente sem találkozunk össze, hát érdemes volt egymásnak ugrani?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése