Velem mindig történik valami…Szokásos gyógyszereim receptjeinek föliratását telefonon szoktam intézni. Fölhívom háziorvosom asszisztenciáját, megmondom, mire van szükségem, aztán később elmegyek a receptekért, és amikor kijön a váróba az asszisztens elkérem a kész recepteket, így nem kell várakoznom, és az ott lévőket sem bosszantom tolakodásommal. Ez alkalommal nem tudtam a jól bevált módszert alkalmazni, elmaradt telefon befizetésem miatt a szolgáltatást átmenetileg szüneteltették. Bennünket lehet hívni, de kifelé sztentori géphang mondja a magáét, aminek lényege, hogy nem használhatom a vonalas készüléket. Elmentem hát előzetes telefonegyeztetés nélkül a rendelőbe receptet íratni. A bejárati üvegajtóra kiírták, hogy szabadságolás miatt menjek a másik rendelőbe, ahol a helyettesítést végző orvos található. Nem volt messze a másik rendelő, ahol több körzeti orvos is gyakorolja hívatását. Nagy meglepetésemre a váróteremben majdnem teljesen üres volt. A háziorvosomat helyettesítő doktornő rendelője előtt, pedig senki sem várakozott. Szerencsém van, gondoltam, hamar végzek. Már majdnem benyitottam, mikor észrevettem az ajtón, a mindenütt szokásos felhívást: „NE KOPOGJON, SZÓLÍTJUK”. Várakoztam, várakoztam, mert már többször kikaptam a kopogásért, amit mindig a türelmetlenség váltott ki belőlem. Most nem siettem, várakoztam. Elég sokáig! Közben sem jött senki, akivel beszédbe elegyedhettem volna. Hirtelen eszembe jutott a már kitaposott ösvény. Elővettem a mobilomat, fölhívtam őket az ajtó előtt, bediktáltam mire van szükségem, és a végén megkérdeztem, mikor mehetek a receptekért. Akár azonnal is! Ismerősnek tűnt a hang. Megkaptam hát az engedélyt a belépésre. Benyitottam a rendelőbe, félrehúztam a függönyként alkalmazott lepedőt, és ott láttam orvosomat, meg az asszisztenciát. Természetesen mindannyian meglepődtek, hogyan érhettem oda ilyen hamar. Nincsenek szabadságon, átköltözött a rendelő? Igen, felújításokat végeznek, elfelejtettük a kiírást módosítani. Semmi baj. Elbeszélgettünk. Én elmeséltem telefonügyemet meg, hogy innen telefonáltam az ajtó elől, és még sok minden szóba került. A mindenfelé látható térfelújítási munkálatok, meg az is, hogy a nagy tenorhármas prímus inter páresze, Placido Domingo városunk kulturális nagykövete lett, lezajlott az Operália, és Domingo is adott koncertet, amin háziorvosom is jelen volt. A jegy, ha nem is csillagászati összegű, de drága, tette hozzá. Én meg láttam a „Pletykát”. Milyen pletykát kérdezték érdeklődve mind a hárman. A szabadtéri színpadon ment a darab, én tiszteletjeggyel ültem jó helyen, és halálra röhögtem magam a gegeken. Sajnos már nem láthatják, mert kőszínházban nem fogják játszani. Még elmeséltem egy butuska viccet, aztán elköszöntem.
Nemrég valakitől azt hallottam, hogy jónak tartja, ha létezik az úgy nevezhető kulturális sznobizmus. Most, gondolatban, igazat adtam neki. Menjenek csak a húzós Domindo koncertre, akik meg tudják fizetni, én meg majd meghallgatom az énekek mesterét a Dóm téren ingyen. Még tiszteletjegyet sem kell beszereznem
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése