Vele mindig történik valami...Ma kerestem negyvenezer forintot. Nem úgy, hogy kaptam, hanem úgy, hogy nem kell fizetnem. Elmaradt kiadásnak lehetne nevezni, ha közgazdasági „terminus technicus”-t használnék.
Bizonyos szolgáltatást igénybe vettem, jóhiszeműen és elég sok ideig, amiért jogosan számlázták ki a negyvenezer forintot. Az informális kapcsolat segített. Meg kell keresni azt az egyént a szervezetnél, aki intézkedni tud úgy, hogy senkit ne érjen kár. A szolgáltatót sem, és a szolgáltatást igénybevevőt sem. Nem kiskapuról van tehát szó, hanem olyan megoldásról, ami tulajdonképpen megengedett, mint szolgáltatási lehetőség, csak szegény ügyfél nem élt a megengedett lehetőséggel. Nagyon egyszerű, csupán hozzáállás kérdése a megoldás. Persze a személyes ismeretség elkerülhetetlen föltétele a megfelelő hozzáállásnak. Így kellene valahogy ügyleteket intézni!
Aladár ismerősöm mindig a fejnél kezdte a hasonló esetek intézését. Először a vezérigazgatóhoz kell menni, hajtogatta, vagy a klinikavezető professzorhoz. Majd ők utasítást adnak, és a többi végrehajtja utasításukat.
Bizton tudom nem ez a megoldás, már csak abból kifolyólag is, hogy Aladár többször panaszkodott, az általa preferált megoldás bonyodalmas voltára.
A professzor átadta a feladatot az alatta lévőnek, akit időegyeztetés után megkeresve, szomorúan vette tudomásul a hosszas elnézéskérést, nevezetesen, hogy az illető nem lesz itthon, így helyette más fogja ügyét lerendezni. Általában fölháborodva kérte számon ügyének ilyen alakulását, ám a professzorismerős őelőtte, fülének hallatára, hívta föl alárendeltjét, és minden kezdődött elölről!
Bonyolult felépítésű nagyvállalatok esetében ugyancsak személytelenné válik az ügy, előbb-utóbb az egyeztetéseknél összeakadunk a géphanggal, ami nem ismer pardont, rögzít minden beszélgetést, utasít, és nyomógombokat keresgélve, nyomogatva eljutunk az illetéktelenhez, és minden kezdődik elölről.
Jómagam a fordított utat ajánlottam mindenkinek, ha hozzám fordult tanácsért.
A legmegfelelőbb ügyintézés persze az, ha kettő, vagy akár több szintet ugrik az ügyfél fölfelé, és ügye ily módon az ügyintézés labirintusába kerül, amivel, ha mást nem is, de időt lehet nyerni. Persze mindent írásban rögzítve, és megkérdőjelezhetetlen adminisztrációval körítve folytatandó le az ügyintézés. Lehet Brüsszellel kezdeni, aztán az államelnökkel, a felügyeleti hatósággal, hatóságokkal folytatni.
Eltelhetnek hónapok, esetleg évek, közben átszervezik a céget, az adatok pontatlanokká válnak, elvesznek, és az ügy abbamarad. Új lapokkal lehet kezdeni a játékot elölről. Aki mindezt végigviszi, annak természetesen sok türelemre és időre van szüksége.
Maradjunk tehát a személyes kapcsolatok szintjén. A kapcsolatok, ha kölcsönösek, igazi barátságot eredményezhetnek, mely barátság ápolása eminens kötelesség.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése