Velem mindig történik valami…Fölhívott a barátom, Henrik. Nemrég voltunk náluk, mert már régen láttuk egymást, és neve napja is volt a napokban. Elmentünk fölköszönteni. Hívásának oka, hogy a nála hagyott kis írásomat elolvasta, és még hagyjam nála egy ideig. Szeretné a fiának megmutatni, aki könyvkiadással foglalkozik, és kis példányszámú megjelentetést is vállalnak, ami nekem biztosan megfelelne. Igényesen végzik munkájukat, nemrég váltottak erre a profilra, piacot keresnek maguknak. Meg, még egy másik dolgot is szeretnék mondani, fűzte tovább mondókáját. Nem tudom az ajándékul adott könyvedet olvasni, engem az ilyen írások nem Kötnek le. Aztán a könyvben van egy dedikáció is Kondor Katalintól, a Magyar Rádió volt vezetőjétől, tette még hozzá.
Elcseréltem a könyveket, döbbenem rá. A számomra érdekes, és nem túl drága könyvekből két példányt is megvásárolok, hogy előre nem tervezett alkalmakkor tudjak ajándékot vinni. Így tettem Kerekes dr. „Éles anyanyelvünk” csodás gyűjteményével is. A könyvet minden értelmiségi szereti, és nem szoktuk azonnal elolvasni, a polcra tesszük, aztán, ha lesz rá idő, elolvassuk.
Henrik barátom azonnal nekifogott. Igaz, alaposan figyelmébe ajánlottam az ajándékkönyvet.
Egy esszékötet nem szokott hosszú lenni, de ő, mint mondta, nem jutott túl a negyvenedik oldalon. Föllapoztam „másodpéldányom” negyvenedik oldalát, és bizony ott éppen különleges fejtegetésekbe bocsátkozott a szerző arról, hogy ő miért nem olvas könyveket.
Ez komoly ok lehet arra, hogy ne tetsszen az írás további része.
A dedikáció miatt, mert Henrik nem akarta a dedikált kötetet megtartani, úgyis másik könyvet fogok nekiajándékozni, mégpedig egy diétás szakácskönyvet, mert
egészségügyi problémáin talán segíthet egy–egy jól elkészített finomság.
A Kondor Katalin által beírt kis versrészlet nagyon szép, érzékeny kifejtése életünk valóságának. A könyvet még nem kaptam vissza, így hát emlékezetből írom ide, a rövidke strófát:
„Szél elfútta levél, emlékezz, Nem mindig fölfelé szállsz, Végül a földön nyugszol meg”.
Amikor a könyvbejegyzés történt Katalinnak éppen lejárt a szerződése, amit nem hosszabbítottak meg, még nem találta meg önmagát. Az Echo TV vezetőjével járta az országot nézőtoborzás okán.
Nagyon kedvesnek találtam, hogy ilyen őszintén megnyilatkozott egy vadidegen férfi számára. Korábban is kedveltem személyét a TV-n keresztül. Ő volt Hajdu János társa a régi és első „Hét” című műsorban jó három évtizede. Beszélgettünk is pár mondat erejéig arról az időről. Nem szívesen emlékezem arra az időre, az utak az óta jócskán elágaztak, mondta. Egyetértettem vele.
Hétfőn megyek Henrikhez, lezajlik a könyvcsere, és hozok még abból a finom, ízletes körtéjéből, amiből ottlétünkkor is adott egy nagy szatyorral.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése