Velem mindig történik valami…Ismét kioktattak a Sparban. Ritkán megyek bevásárolni egyedül, ha pedig rá kerül a sor, nem sietem el a dolgomat. Körülnézek, mi minden található a polcokon, melyek azok a termékek, amelyek az alsó polcokon várják a vevőt.
Régi, jól bevált szokás, hogy az olcsóbb árukat alulra helyezik el, több okból kifolyólag. Főleg azért, mert a vásárló közönség nem szeret hajolgatni, keresgélni, hanem odanyúl kézmagasságban, és rakja kosarába, a fölfedezett áruféleséget. Persze, a nap, mint nap, vásárlók természetesen már ismerik a csíziót. Én érdeklődésből hajolgatok, és azért is, mert tudom ott lenn találhatók az ugyanolyan jó, sokszor jobb, vagy magyar áruk.
Persze a Sparnak is megvan a maga taktikája. Ennek következtében kaptam a kioktatást, mert csodák-csodájára olcsóbb lisztet találtam a fölső polcon, mint az eggyel lejjebbin. Kifejezetten olcsót!
Miért ennyire olcsó ez a „budget” liszt, kérdeztem a mellettem elhaladó fiatal alkalmazottól. Ezt csak a Spar üzletek számára készítik, egyébként nem „budget”-nek hanem „badzset”nek, kell mondani. Kitől tudja, hogy a „budget” „badzset”, kérdeztem újból. Az üzletvezetőtől hallottam, mivel ez angol szó, a kiejtése „badzset”. Kiskegyed nem beszél angolul? Nem, én csak németül és horvátul beszélek. Én is tudok valamennyire németül, mondtam bizakodva, és németre fordítottam a szót. Mit beszél? Közben odajött a teremfelügyelő biztonsági őr is az idegen beszéd hallatán. Hamiskásan nevetett, és biztatta, most tudtam meg a keresztnevet, Katikát, hogy lám most használhatja, és gyakorolja idegen nyelvi ismereteit. Katika gyorsan távozott, elköszönt, mert dolga van, és nem ér rá beszélgetni.
Kosaramba tettem a lisztet, összekacsintottunk a teremőrrel, elindultam a pénztárhoz, és fizettem.
Itthon utánanéztem a dolognak. Budget, ugyebár lehet büdzsé, vagyis költségvetés, lehet bougette, buzsett, ami magyarul csomagot jelent, és természetesen az amerikai bödzsöt-nek, az angol, pedig badzsöt-nek ejti a „budget”-et. A szó pedig, mint minden másik szó, az angol nyelvterületen, egy rakás más jelentéssel is bír.
Milyen kár, hogy már régen kiirtották a mi székely-magyar írásunkat, ami tökéletesen megfelelt beszédünknek, mindent úgy írtunk, ahogy kimondtuk, minden hangunk számára volt írásjel.
Egyedüli, de biztató tény lehet a számunkra, hogy írásjeleinket fölvették a nemzetközi „font”-ok közé. Rövidesen ugyan úgy használhatjuk a számítástechnikai eszközökön írásunkat, mint az arabok, a zsidók, az oroszok és még sok más nemzet a magáét.
Dr. Hosszú Miklós egyetemi docenst, és társait illeti az elismerés fáradozásaikért.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése