Velem mindig történik valami… Már megint itt van a cigány, mondja a mellettem álló asszony. Az újságos Évi édesanyja. Melyik, kérdezem. Az ott, a kéregetős, ki nem állhatom. Hátrafordultam, megláttam az asszonyt rövid bottal a kezében, amint közelít az egyik, mögöttem állóhoz. Adjon egy pár forintot, segítsen ki, haza akarok menni. Jobban megnéztem, és rájöttem, én ismerem ezt az asszonyt.
Két hónapja elzavarták innen, de megint itt van, folytatta Évi édesanyja. Hogy miért itt kéreget, mehetne máshová is.
Igen ismerem. Évekkel ezelőtt találkoztam vele először a református templom előtt, amikor istentiszteletre hívott a harangszó. Én is oda igyekeztem, mikor odaértem hozzá, már a nagytiszteletű úr is ott volt. Menjen már a katolikus templom elé kéregetni, itt már kapott tőlem elégszer, hangzott a felszólítás.
Nem hallja, mindjárt kezdődik a szertartás, azért szól a harang.
Majd én beszélek az asszonnyal, elvezetem innen, avatkoztam közbe.
Jöjjön jó asszony egy kicsit távolabb, ne zavarogjunk. A markába nyomtam valami aprópénzt, és elkísértem egy darabon. Már akkor is bottal járt, húzta a lábát, lassan ballagtunk egyre messzebb a templomtól.
Nem szoktam sokat kapni, hát azért jöttem most a mise előtt, talán többen adnak, ha keveset is, motyogta az orra elé, aztán elváltunk.
Évekkel később újból a templom előtt találkoztunk, akkor egy férfi is volt vele, az élettársa. Ő kaszálta a füvet éppen, és kapott némelykor más alkalmi munkát is a nagytiszteletű úrtól. Nem sok az órabér, de megdolgozom érte, és elmondta mi mindent szokott elvégezni.
Aztán a városban láttam az asszonyt itt-ott, többnyire a buszmegállók környékén, szutykosan, a szájában cigarettával, egyre lassabban vonszolva magát.
Késik a busz valamennyit, előremegyek, hogy kapjak ülőhelyet, szólt hozzám újból Évi édesanyja. Nem megy be az Évihez, már régen járt nálunk, tette még hozzá, aztán elváltunk. Én vártam, amíg elfogy a sor, utolsóként szálltam föl. Föltűnt, hogy a cigányasszony tiszta, fehér inget, fekete nadrágot viselt, persze a cigi ott lógott a kezében. Lassan csoszogott a padhoz, leült, kezéből kiesett a cigaretta. A busz elindult velünk.
Tudja, hogy van neki egy élettársa, kérdeztem a buszon Évi édesanyját. Már nincs, otthagyta az is, hangzott a rövid válasz.
Én csak egy megállót utaztam, de leszállás után még mindig a cigányasszony járt az eszemben. Lehet, hogy most hagyta el végleg az élettársa, azért volt ilyen szépen kiöltözve.
Ez alkalommal talán a temetésre gyűjtött, csak nem figyeltünk rá eléggé, hogy mit is motyogott ezúttal az orra alatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése