Velem mindig történik valami…Két hete találkoztam Ilona dr.-nővel, és válasza az volt, nyugodtan menjek hozzá a hét elején, a szemembe fog nézni. Boldogan fogadtam ajánlatát, sokan panaszkodnak, nehezen kerül rájuk sor. Én nem sürgősségi eset vagyok, a várakozást azonban én sem veszem szívesen.
A klinika portása eligazított, már máshol van a rendelés, és eligazított. Három irányt is fölvázolt, hogyan juthatok el a szemészeti ambulanciára. Rám bízta, melyiket választom, neki teljesen mindegy, merre megyek azt, pedig nem tudja Ilona dr.-nő bejött ma, vagy sem, mindenre nem figyelhet. Hát ez igaz!
Hamar rátaláltam az ambuláns rendelés helyszínére, de visszariadtam, a zárt széksorokon nagyon sokan várakoztak. Körbenéztem, tájékozódtam, ám egy kedves hang megszólított, miért jöttem, kit keresek.
A váróban hatalmas fémállványokon sorakoztak a klinika betegállományának dossziéi, kartonjai, bizonyos helyeken eligazító táblák jelölték a hozzáértők számára kit, hol lehet föllelni. Nem ismertem ki magam, a fehér elválasztó lapok nem ABC sorrendet jelöltek, hanem valami mást.
Voltam már lézervizsgálton, operáltak már, mi a TB számom, zuhogtak rám az adminisztrátor kérdései. Nem, nem, nem, válaszolgattam. A hölgy, minden kérdés-válasz után más-más helyre igyekezett, de kartonomat nem találta. Mellékesen azt is megemlítettem, hogy a klinika számítógépes nyilvántartási rendszerében biztosan megtalál, több alkalommal ideszólított már sorsom. Kivizsgáltak, operáltak, visszarendeltek nem is egy alkalommal, más klinikai egységekhez rendszeresen járok.
Hiába mondtam be adataimat, a számítógép monitor egy alkalommal sem adta ki adataimat. Viccel ütöttem el a dolgot, mondván igen jó az adatvédelem a klinikán, senki fia nem igen fér hozzájuk. Együtt mosolyogtuk meg bárgyú viccelődésem, ami után megkaptam a további instrukciót: új kartont állítanak ki rólam, fáradjak el a másik kartonozóhoz, azt ott készítik el. Hát persze, újabb nyomot hagyok magam után, amit vélhetően legközelebb egyszerűbb lesz előszedni, ha addig el nem takarítják!
Jómagam is foglalkoztam nyilvántartási rendszerek elkészítésével, nagyvállalatnál alkalmaztam többszázezres azonosítóval rendelkező adatbázisokat. A baj mindig akkor állt elő, amikor az adatbázisokat egyesíteni akartuk. Nálunk a sikertelenség okán, talán nem jól számfejtették a bért, nem azt az anyagot adta ki a raktáros a szerelőknek, amire éppen szükségük volt, reklamáltak a partnerek a számlázás miatt. Ezek a dolgok kellemetlenek, de nem életveszélyesek! Klinikákat átszervezni, egységeket összevonni, szétválasztani, a betegállomány múltbéli adatait biztonsággal tárolni, más minőségű szervezést kíván. Igaz nem az én esetemben, és most, ez alkalommal, ám itt életekről van szó! Az életek előrelátó, szakszerű, szervezés híján elvesznek, mint az én adataim.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése