Velem mindig történik valami…Most múlt hetven éves, és még mindig dolgozik.
Benzinkutas volt világ életében, képzettsége csak annyi, amennyit egy benzinkutasnak tudnia kell.
Pénzt számolni a kimért üzemanyag után, kasszát készíteni naponta, megnézni a tartályokba ledugott alumíniumpálcákon az osztásokat, az osztásokon lévő számokhoz egy táblázatból hozzárendelni a mennyiséget, felügyelni a szállítókocsit, ügyelni a tűzvédelmi előírások betartására, rendreutasítani a rendetleneket, ne szökjenek meg a fizetés elől, és az átvett pénzből leválasztani a borravalót, ami után semmiféle járulékot nem kell fizetni, megy a saját zsebbe. Komoly felelősségteljes munka, nem vitatható.
Utcát sepregetett éppen, megkérdeztem mikor kerékpározott utoljára, rég nem láttam előttünk elhúzni. Tegnap, csak a TV toronyhoz kerekeztem föl, meg vissza. És Orfü, mikor viszel el magaddal. Az nem megy, mert nem bírod a tempót. Nem szeretek olyanokkal menni, akikre várni kell.
Na és a meló, kérdeztem az utcaseprésre, de mint kiderült, nem arra válaszolt.
Te azt nem végeznéd el, nem csinálnád, megalázónak tartanád. Az iratokat viszem a postára, napközben meg a rendrakás a dolgom a kútnál. Javarészt sepregetés, az eldobott szemét összeszedése, meg a kutak tisztogatása.
Nem tudom, miből gondolod, de való igaz, inkább szellemi munkát végzek szívesebben, egész életemben abból éltem meg.
Aztán a nyugdíjad is magasabb, mint az enyém!
Nem tudtam fölfogni, hogyan kanyarodott a nyugdíjhoz a gondolata, de rögtön hozzátette, az övé hetvenezer, az enyém meg biztosan többszöröse az övének.
Andor, és a mostani munkádért nem kapsz valamit, éspedig kézbe! Van hatalmas családi házad, autót tartasz fenn, a gyerekeidnek ugyanúgy, mint magatoknak beszerzed olcsóbban a benzint meg az élelmiszereket, mint más emberfia, az ismerőseid révén. Semmiféle gyógyszert nem szedsz, feleséged is, gyermekeid is egészségesek, mi a fene bajod van a világgal.
Amikor a felesége szóba került, ismét rázendített: A feleséged nyugdíja is magasabb, mint Zsuzsié.
Egyszer már dicsekedett avval, hogy nem örököltek semmit, saját maguk erejéből építették a házukat, a gyerekekét is. Mi másból szedték össze a házakra valót, ha nem a borravalókból, az ismerősök segítségét is igénybe véve, rövid idő alatt?
Andor elégedetlen a világgal, pedig elégedett lehetne, ami az anyagiakat illeti.
Valami más azonban hiányzik, és hetven éves koráig úgy látszik ez a hiány, a megpróbáltatás, még nem érte el. Nem kívánom, de egy átmeneti, kicsi „hiány” talán nem ártana neki.
Barátságosan elköszöntem, és ott hagytam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése