Velem mindig történik valami…A nagypostánál futottunk össze. Ő már elvégezte a tennivalóit, én még előtte álltam a csekkföladásnak. Hogy vagytok, kérdeztük mindketten, szinte egyszerre. Jól, köszönöm jól válaszolta kérdésemre. A Balatonon vagyunk már egy hónapja, én éppen most indulok vissza, egy kis elintéznivalóm volt itthon. Nem sietett egyikőnk sem, így szóba került mindenki. Édesapám, kemény munkásembernek ismertem meg, már nincs közöttünk. Édesanyámnak tudod, érszűkülete következtében amputálták a lábát, tolószékre szorul. Nagylányunkra még mindig nagyon sokat gondolunk, nagy teher volt, de elmenetelét nem tudjuk kiheverni. A férjem idegi eredetű, problémája makacsul tartja magát. Szeptembertől nyugdíjba megy, az idei tanévet is csak nagy fájdalmakkal tudta végigvinni. Ernő énekszakos, karnagy, sok bel és külhoni versenyen vezényelte sikerre énekkarát. Nem tudja a karját megemelni, csak nagy fájdalmak árán, nem tud vezényelni tovább. Minden szakvizsgálati eredménye negatív, de az állapota fokozatosan romlik. Jóban vagyunk velük, ezért rákérdezhettem, minden apróságra, javasolhattam mindent, ami eszembe jutott, mit is tegyen Ernő jobbulása érdekében. Ússzon sokat, az jót tesz minden bajra, nem is megerőltető, maga diktálhatja a tempót, a mozgás gyógyír mindenre, javasoltam. Tudod korábban olyan messzire beúszott, hogy már nem is láttuk, merre van. Most már nem is erőltethetem. Iszonyatos fájdalmai vannak a legkisebb mozgástól. Mi történhet még veletek?
Tizennyolc éves fivéred autóbalesetben vesztette életét, lányotok ugyanabban az útkereszteződésben, az Ernő által vezetett kocsiban bénult le, balesetetek következtében, Te fejsérülést szenvedtél akkor, édesanyád nyomorék. Mi jöhet még?
Nem volt elég, hogy mire lányotokat kitaníttattátok megfulladt a begörbült gerinc nyomásától?
Zuhogtak kérdéseim, meghatott a sorsuk, amelyet méltósággal viseltek, viselnek.
Szép helyeken jártunk a nyáron, az énekkart szeretettel látták a megnyert verseny után a versenytársak. Portugálok, spanyolok, franciák láttak vendégül napokra bennünket. Tudod, nekem ismét volt alkalmam a nyelvet gyakorolnom, felszedni a legújabb szlenget, az idei szemeszterben nagy hasznát veszem majd.
Jolika franciaszakos nyelvtanár, innen az ismeretségünk, szakmaszeretete túlmutat az elvárásokon. Most tudtam meg tőle, hogy Marcel Proust regényfolyama, „Az eltűnt idők nyomában” hívta életre az irodalmi alkotások narratív elemzésének szaktudományát.
Fiunk elvégezte a villamosmérnökit, kiváló eredménnyel, már megvan az állása, folytatta, szerencsére még hozzá azon a szakterületen fog dolgozni, ami igazán érdekli. Nagyon boldogok vagyunk vele!
Örömét nem zárszónak szánta, de tudtam, van még elintéznivalója, búcsút vettünk, további szép napokat kívánva egymásnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése