Velem mindig történik valami…Nem esik az eső rendesen, bárcsak esne, kívánják az esővárók. Maradjon szép napos az idő, vélekednek a nyaralók. A meteorológusok nagy valószínűséggel, meggyőzően tudatják a hallgatókkal, a nézőkkel, lesz eső, vagy még várni kell rá. Aztán vagy eltalálják, vagy nem, az idő úgy alakul, ahogyan a Természet akarja. Ki vagyunk szolgáltatva, pedig nagyon sokat tudunk, teszünk az időjárás alakítása érdekében is.
Kisújbányán, az ott lakóknak nem szólt a rádiókészülék, így nem hallották az előrejelzéseket, nem mutatta a TV, így nem látták a felhőket az égből. Tudták azonban, teljes bizonyossággal, ha a nagy hegy felől közelít a sötétség, akkor lesz haddelhadd.
Hétvégeken szomszédommal szépítgettük házunkat. Sándor bátyám rengeteg dolgot ismert, amit egy tönkrement falusi ház felújításához tudni kellett. Mindig megfogadtam tanításait, csak jól jártam velük.
Az időjárás alakulásáról is voltak ismeretei, de Kisújbánya egészen más volt, mint az alföld, itt tanácstalan volt ő is.
A nagy hegy felől kezdett sötétedni az ég, mi nem vettük észre, tennivalónk lefoglalta figyelmünket. Amikor cseperegni kezdett az eső, akkor néztünk körül, de azt elképzelni nem tudtuk mi következik.
Éjjeli sötétség váltotta föl a nappalt, hatalmas villámok cikáztak a felhők között, és csaptak le a földre, lassan, hatalmas esőcseppek hulltak alá. Nemsokára kitört a vihar. Behúzódtunk a gangra, onnan néztük, mint válik hömpölygő folyóvá a patak, telnek meg a horhosok vízzel, és ömlik mindenhonnan a völgybe a zavaros víztömeg.
Egy félórát zuhogott, majd lecsendesedett a vihar, de fejünk fölött gomolygott a fekete felhő, tett egy fordulatot, majd újból, még nagyobb erővel tört ránk a vihar. Az úttesten is rohant már az áradat, kilépett az iszapos víz a patakmederből, elöntött mindent, ami elébe került.
Harmadszor is lecsapott a vihar, konyhakertemen átrobogott a víz, magával ragadta a fölásott, föllazított földet, magával ragadta veteményeimet. A kitágult térben a lelassult áram tóvá terebélyesedett, a víztömeg, a házon kívül mindent ellepett. Ahogy jött, olyan gyorsan szűnt meg az égszakadás. Napsütésben láttuk még nagyobbá válni, a házainkat körülölelő tavat. Az apadás csak jó félóra múlva kezdődött.
Az ismét fölgyorsuló vízáram szabályosra darabolt, öles farönköket úsztatott, görgetett, és hagyott magára volt konyhakertemben.
Miután levonult az ár, vettük számba a pusztítás eredményét. Vöröshagymám, karalábom, répáim, zöldségem egyméteres magasságban függtek a patak menti drótkerítésen, udvaromon töméntelen hulladék, és több köbméter farönk az erdőirtásból. Ha jól belegondolok, igazságos volt a Természet, az elvitt termény helyett hozott több évre elegendő tüzelőfát. Lám, ilyen is lehet az áhított eső!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése