Velem mindig történik valami…Elindultunk a meglepően új Interszitivel a bátyámékhoz. Hirtelen elhatározásból, mert nagyon jó menetrendet talált ki a MÁV a számunkra. Minden rossz hírrel ellentétben, a Pécs-Eger út alig több mint négy óra alatt megtehető. Hét körül vonatra száll az ember, és tizenkettő előtt már ott is vagyunk. Velünk szemben egy barátságos fiatalasszony ült kilencéves gyermekével, aki mint a mi unokánk, úgymond hiperaktívan szerelte telefonját. Érdeklődéssel figyeltem, ahogy szétszedi, megtörölgeti, majd szakszerű mozdulatokkal összerakja a darabjaiban álló készüléket. Örömmel nyugtázta, működik. Aztán újból nekifogott, amit már édesanyja nem jó szemmel nézett, de nem szólt rá, csak felénk mosolygott, megértésre biztatva bennünket. Drávaszabolcsiak mondta, minden héten háromszor viszi gyermekét Budapestre, egy különleges talpmasszázs kezeléssel próbálva kigyógyíttatni Danikáját lisztérzékenységéből.
Kétkedve fogadtuk az eljárást, nem gondoltuk volna, hogy a lisztérzékenységet is gyógyítja a talpmasszázs. Ő cáfolta kétkedésünket, mert Danikája állapota határozottan javul, pedig csak négy hete kezdődött el a kezelés. A férjét is természetes eljárással hozták helyre, miután –foglalkozása ács lévén- leesett az állványról, méghozzá két emeletmagasságból, és komoly gerincsérülést szenvedett. Hamarosan Dániába utazik munkát vállalni, sokba kerül Danika. Heti háromszor, alkalmanként hétezer forintot nehéz összehozni. Ráadásul még több hónapig is eltarthat a kezelés, de gyerekük egészségéért mindenre képesek. Volt biztosítása a férjének, kérdezte váratlanul, átellenben a másik széksorban ülő hölgy. Igen volt. Aztán elmondta, milyen konstrukciójú balesetbiztosításuk van, nem is kerül sokba. A hölgy, még jobbat ajánlott megfontolásra, majd átadta névjegykártyáját, mi is kaptunk belőle. Ránéztem a kártyára, és meglepetéssel vettem észre az ismerős nevet. Azonos nevű üdülővezetőt alkalmaztunk vállalatomnál, úgy huszonöt évvel ezelőtt, én magam írtam alá felvételi lapját. Nagyon meg voltam elégedve az illetővel, mondtam azonnal. Az apósom, hangzott a válasz, éppen most esett át egy szívinfarktuson. Hűha, az nem egyszerű dolog. Hol érte az izomelhalás? Hátsófali volt, kétszer hozták vissza az életbe. A legnagyobb gyerekem, a manöken súgta a fülébe: Papa nem szabad elmenned! Azóta virul. Mintha mi sem történt volna. Nagyszerű, kérem, mondja majd neki, hogy nagy szeretettel jó erőt kívánok további épüléséhez. Biztosan emlékszik rám sokat segítettünk egymásnak. Vele próbáltam ki a manegement by objektiv, akkor nálunk még újszerű vezetési módszert. Csak annyi volt az elvárásom, hogyha a meghatározó vezetők kimennek hozzá étkezni, megfelelő ellátásban részesítse őket. A vendéglátó ipari normatívák nem érdekelnek, ha akarja, úgyis átejt, hát nem fogom soha ellenőrizni. Rá bízom, döntse el, kik a mértékadó személyiségek a vállalatnál. Soha nem vétett, nem is ellenőriztem, ahogy megállapodtunk úgy történt minden.
Ha egyedül, vagy vendégekkel, netán családtagokkal nála voltam, nagyszerű kiszolgálásban volt részem.
Humán erőforrás menedzser vagyok, folytatta a beszélgetést Jóska menye. Ismerem apósomat nagyon jól, vendéglátói szakismereteket tanít Szekszárdon az egyetemen, ma is sokszor merít az elmúlt időszak tapasztalataiból. Még sok minden szóba került, megadtam én is a címemet. Elrepült az idő, sok témát vetetünk föl, amelyeket nem sikerült kibeszélni, keresni fogjuk egymást, ígérettel búcsúztunk el Kelenföldön.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése