Velem mindig történik valami… Integettek az egyik autóból, utánafordultam, Norbi volt az. Nemrég ismerkedtünk össze a fiam révén. Együtt modelleznek.
Autó,- repülőmodelleket építenek meg, és távirányítóval csodálnivaló mutatványokra képesek a kis gépekkel. Norbi modellversenyekre jár, ahová magával viszi nagy, fekete, tiszteletet parancsoló kutyusát is.
Amikor először találkoztunk, az egyik újonnan beszerzett autómodellt építették fiammal együtt Norbiéknál. Házuk a hegytetőn, a szó szoros értelmében véve egyedülálló, mert körülöttük csak jóval lejjebb helyezkednek el a szomszéd házak. A kutya szeretete azonban nem a szükséges házőrzési feladatok jó ellátásból fakadt, hanem még gyerekkorból. Akárcsak nálunk.
A mi kutyusunk szerelemgyerek volt, törzskönyvezett anya és apa származéka, csakhogy az anya angol, az apa, pedig amerikai spániel fajtához tatozott. A szülők, nagyszülők és további ősök több CACIDOS díjak tulajdonosai. A mi kutyusunkat is törzskönyvezték, nagyon szép nevet kapott. Nádimanó Algernonnak nevezte el a tenyésztő. Amikor kiderült a valóság, hogy keveredés történt, és Nádimanó Algernon bastard fajta, a törzskönyvet visszavonták, de Nádimanó Algernon ennek ellenére nagyon szép kutyussá fejlődött.
Panelkutyuskénk kezdte életét, és kóbor kutyaként fejezte be.
Elmeséltem Norbinak mennyire szerettük a hívónévként Aldzsinak keresztelt kutyusunkat, és azt is, hogy milyen szomorú véget ért.
Egy autó gázolta el több évvel ezelőtt. Elkóborolt. Máskor is megtette, de mindig visszajött a nyitva hagyott kapun át. Az utolsó alkalommal hiába vártuk, többórás keresés után föladtam a reményt, lemondtam Aldzsiról.
Aztán még egyszer elindultam keresésére, ezúttal jó messzire is elmentem, és megláttam Aldzsit egy éjjel-nappal és vasárnap is nyitva tartó kisbolt előtt. A bolt tulajdonosa már riasztotta a zöldkeresztes mentőautót mire én odaértem.
Megérkezett a mentő, kutyusom még élt. A diagnózis: nyakcsigolyatörés! Mit lehet tenni, kérdeztem, bár sejtettem a választ. Hát jó! Odatartottam kezem Aldzsi arcához, megsimogattam, hálásan tekintett rám, lassan elhomályosult a szeme, egy pillanat múlva kiszállt belőle az élet. Sirattam, mire észbe kaptam a zöldkeresztes autó már elment, elvitte kutyusomat, ki tudja hová.
Négy évvel ezelőtt, vasárnap történt az eset, tizenegy és tizenkettő között, egy száguldó Suzuki ütötte el, én utasítottam rendre mondta hirtelen Norbi.
Az illető leállt balhézni, hogy kártérítést kér, megvárja, amíg a kutya tulajdonosa ideér, és jól megmondja a magáét. Mivel láttam az esetet, és azt is, hogy az új Suzuki legalább nyolcvannal hasított, meg tudott volna állni, ha rendesen közlekedik, hát eligazítottam, aztán elhúzott a pasas, tette még hozzá dühösen.
Így ért véget Aldzsi élete. A Lelkiismeret azóta is gyötör, miért nem vártam meg, amíg visszatér, mielőtt útnak indultam volna az istentiszteletre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése