Amikor először nyaraltunk bátonyi nagyszüleinknél, Édesanya és Édesapa is velünk jöttek. Szándékuk nem lehetett az, hogy hetekre ott maradjunk, mindeddig ez még nem fordult elő, biztosan nagyszüleink kérésére, követelésére alakult úgy a dolog. Nagyon szívesen látták az unokákat, szerettek bennünket. Szüleink is velünk töltöttek néhány napot. Az alatt a néhány nap alatt sokfelé kirándultunk velük.

A nagybátyámék a bányatelepen laktak, őket látogattuk meg. Kisvonattal, ami a bányászokat szállította a tárókhoz, aknákhoz élvezet volt utazni, a vagonokba a felnőttek csak legörnyedve tudtak beszállni, nekünk gyerekeknek azonban teljes kényelmet nyújtottak. A vagonoknak hiányzott az ajtajuk, a vonat olyan lassan közlekedett, hogy a bányászok a munkahelyük közelében egyszerűen kiléptek a kocsikból. A szerelvényt húzó mozdonyok arányos másolatai voltak az igaziaknak, azzal a különbséggel, hogy a kéményük egy hatalmas hengerben, a szikrafogóban végződött. Mindenütt erdő vett körül bennünket, a munkahelyek közelében pedig, hatalmas szénkupacok, több hét kitermelése, várt elszállításra.

Édesapával elmentünk az erdőbe gombát keresni, találtunk is szép számmal, útközben a szódavízhez hasonló természetes ásványvizet ittunk a csevice kutakból. A begyűjtött gombából nagymama igen finom pörköltet készített, mellé galuskát és salátát kaptunk.

Amikor megtudtam, hogy szüleink elutaznak, mi pedig maradunk, nekikeseredtem. Eddig még soha nem voltunk egyedül „idegen” helyen, most pedig hetekre itt hagynak bennünket. Hirtelen haragomban a felnőtteknek egy szót sem szólva, elindultam világgá.

Kiosontam a kapun, és nekivágtam az útnak. A testvérem sem tudott elhatározásomról, teljesen egyedül, magányosan indultam világgá.

Végigmentem a hosszú kocsiúton, ami a patak felé vezetett, átkeltem a hídon, aztán a Sulyomra kezdtem fölkaptatni. Az volt a tervem, hogy az első éjszakát, mert valahol aludni kell, majd a Sulyom tetején lévő toronyban fogom eltölteni. Nagyon melegen sütött a Nap egész úton odafelé, de végül is sikerült elérnem a hegycsúcsot. A nap elől behúzódtam a kilátóba. Bárcsak ne tettem volna! Az a bizonyos kilátó valójában katonai célokat szolgált a háború alatt, olyan biztonságos megfigyelőpont lehetett, mert a falait jó vastag betonból építették.

Ide bújtam a meleg elől. Bárcsak ne tettem volna. Izzadtam, mint az igásló, iszonyatos szomjúság fogott el, nem bírtam tovább, elő kellett bújnom, ki újra a ragyogó napsütésbe. A kilátó árnyékába húzódtam, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért is akartam tulajdonképpen világgá menni. Értelmes magyarázatot nem találtam, aztán az is eszembe jutott, hogy nem kellettem senkinek sem, mert nem indultak keresésemre, azt biztosan észrevettem volna, ha követnek. Az árnyékban megpihenve már nemcsak szomjas voltam, hanem éhes is lettem. Elérkezett a vacsora ideje. Nyáron, vacsoraidőben a Nap még magasan áll, sötétedéskor pedig, már az ágyban volt a helyünk. Döntő elhatározásra jutottam. Hazamegyek!

Szégyen ide, szégyen oda, leereszkedtem a Sulyom, akkor már árnyékos oldalán, és egyre lassabban gyalogolva hazafelé vettem az utam. A Zagyvahídon újból elfogott a szomjúságérzés, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ne igyak a patak vízéből. Még jó párszáz méter út állt előttem, de szaporára vettem lépéseimet, és nemsokára hazaértem. A többiek már túlestek a vacsorán, a felnőttek a nagy körtefa alatt beszélgettek, testvérem az ágyban lehetett, mert nem láttam az asztal körül. Nagyapa szeretettel kérdezte meg, merre jártam. Fenn voltam a Sulyomon, válaszoltam. Nem vagy szomjas, nem vagy éhes kérdezte újból, de erre már nem kellett válaszolnom. Nagymama hirtelen az asztalra varázsolta az enni-innivalót. Szótlanul ettem, ittam, megköszöntem a vacsorát, elkéredzkedtem az asztaltól, aztán mosakodás nélkül bezuhantam az ágyba a testvérem mellé.

Másnap annak rendje-módja szerint elbúcsúztunk szüleinktől, Édesanya halkan a fülembe súgta, tudnod kell, hogy Édesapád követte ám minden lépésedet. Édesanyát még erősebben magamhoz szorítva, hirtelen elfutotta szemeimet a könny.

Copyright: Dr. Petre András

A könyv minden részletét bárki fölhasználhatja a szerző engedélye nélkül is, a szerző nevének feltüntetésével. Másolható, sokszorosítható, szabadon terjeszthető bármilyen formában, kivéve a világhálót.

A színes lapok, az első és az utólsó kivételével, Petre András Gyula alkotásai