Nagypapa őszinte vallomásai a Világ legjobb gyerekének, unokájának

Petre András Gyulának

E kis könyvet nagyszüleimnek, szüleimnek, ám legelsősorban kis unokámnak Petre András Gyulának ajánlom, aki a Világ legjobb gyereke, amit Ő csak nagyon vonakodva ismer el.

Kedves Andriskám, aranyos unokám, Világ legjobb gyermeke. Kilenc éves lettél, iskolába jársz, és nagyon okos, érdeklődő gyermek vagy.

Ennyi idős voltam én is akkor, amikor az öcsénk megszületett és felügyelnem, vigyáznom kellett rá. Sok minden történt velem megszületése előtt is, de megszületése új fejezetet nyitott az életembe.

„Én is jó gyerek voltam” a kis könyv címe, amit ajándékba kapsz tőlem. Az igazat megvallva, valójában semmivel sem voltam jobb, vagy rosszabb kortársaimnál. Sokszor mondtam csúnyákat szüleimre, nagyszüleimre, persze magamban, hogy senki ne hallja, amikor éppen akkor kérték, hogy fogjak neki a tanulásnak, mossam föl a konyhát, segítsek krumplit hámozni, amikor én szívesebben játszottam volna.

Én is kaptam ajándékot mindkét nagypapámtól. A szentesitől kalapácsot és amerikánert, mert látta, hogy sokat barkácsolok. Jól barkácsolni, pedig csak jó szerszámmal lehet. Bátonyi nagypapámtól azt az ingaórát kaptam, ami a szobátokban függ, mert sikerült működésre bírni. Megjavítottam. Az órásmesterek már nem vállalták az öreg ingaóra javítását.

Te a világ legjobb gyereke vagy, amit mindig a füledbe súgok, ha valami nem tetszik, és legtöbbször összekacsintunk, mert Te is érzed azt, hogy kijelentésem nem mindig fedi a valóságot, a szeretet beszél belőlem. Talán három éves korodban, megállapodtál velem, ha valami csínyt követsz el, akkor én lehúzom a nadrágodat, és fenekes helyett egy nagy puszit kapsz meztelen popsidra. Beleegyeztél!

Megállapodásunk a mai napig tart, de őszintén bevallom egyre nehezebb megállapodásunkat kiviteleznem. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy szégyelled a popsipuszis eseményt. A másik ok pedig, abból fakad, hogy bizony megerősödtél, és egyszerűen már nem nagyon sikerül legyűrni Téged.

Kiskorodban is sokat játszottunk. Amikor már négykézlábra tudtál állni, az asztal alatt, a székek között csúsztunk-másztunk, bujkáltunk, és sokat, nagyon sokat birkóztunk, már akkor is.

Később segítettél a műhelyben szerelni, majd pedig együtt építettünk madáretetőt, gyíkcsapdát, madár,- és denevérházat, madárhálót feszítettünk, és horgásztunk, meg hóembert készítettünk, ami olyannyira hitelesre sikerült, emlékszer rá, még fütyije is volt!

Szánkóztunk és korcsolyáztunk, fociztunk és göriztünk, és együtt figyeltük hogyan eszik a madarak a kitett eleséget. Segítségeddel röptükben ismertük föl a sasokat, vércséket, héjákat. Mindezekre emlékezve írtam Neked egy kis versikét:

Frakk induló

Te vagy az én unokám,

Nagyon szeretlek.

Reggel, este, délután,

Játszanék Veled.

Játék közben szögelünk,

Faragunk és fúrunk. Mert… /Te vagy az…

Le is lehet énekelni, mégpedig így:

Szó-szó-fá-fá-mi-mi-re

Szó-szó-fá-fá-mi-i

Szó-szó-fá-fá-mi-mi-re

Szó-szó-fá-fá-mi-i

Mi-mi-szó-szó-fá-fá-mi

Szó-szó-fá-fá-mii-ree. Mi…/Szó-szó-fá…

A második strófába, attól kezdve, hogy „szögelünk”, bármit, tudod, amiket mondogatni szoktál, beilleszthetsz, ami odaillik, és énekelheted a kis indulót, ha akarod, velem együtt!

Te az „unokám” helyett majd azt mondod, hogy „nagyapám”, jó?

Megírtam kis történeteimet, kérésem csupán annyi, hogy egyedül olvasd, mert úgy az igazán érdekes. Biztos vagyok benne, hogy olvasás közben majd megkérdezed Tőlem. Frakk, te tényleg ilyen jó gyerek voltál?

Jó olvasást kíván Neked, a Világ legjobb gyerekének: Frakk, vagyis nagypapa

Copyright: Dr. Petre András

A könyv minden részletét bárki fölhasználhatja a szerző engedélye nélkül is, a szerző nevének feltüntetésével. Másolható, sokszorosítható, szabadon terjeszthető bármilyen formában, kivéve a világhálót.

A színes lapok, az első és az utólsó kivételével, Petre András Gyula alkotásai