Faluhelyen minden egyházi ünnepet nagy előkészület előzött meg. Különösen így volt ez a nagyböjt idején, a húsvétra készülve. A húsvéti ünnepek egyébként is tavaszra esik, és akkor mindenképpen ki kellett javítani a tél által okozott károkat a házakon. Nagy szégyen volt az a szomszédok szemében, ha valakinél elmaradt a tavaszi nagytakarítás, ami nagyon sok munkát jelentett.

A házak többnyire vályogból, vagy döngölt földből készültek, aminek legalább két oka lehetett, az egyik a szegénység, a másik a célszerűség. Földet, szalmát mindenütt lehetett találni, és ha nem volt vályogvető cigány, vagy hozzáértő magyar ember a környéken akkor megtette a döngölt vályogfal is. A földből készült házaknak nagy előnye volt az, hogy télen jól tartották a csekély fűtés melegét. Télvíz idején a családok szinte csak egyetlen helységet fűtöttek, a lakókonyhát. Ahol volt épített kemence, az átnyúlt a szomszédos lakószobába is, azt is kicsit fölmelegítve elviselhetőbbé tette a hideget azok számára, akik már nem fértek el lakókonyhában éjszakára. Sok helyütt így van ez mind a mai napig. Tavaszra, attól függően milyen erős volt a tél, hideg inkább, vagy csapadékos bizony megsérült, lefagyott, vagy leázott a vakolat egy része, lepergett a meszelés, megsérült a ház lábazata, ami az utcáról mindenkinek feltűnt, aki arra járt. Nem mindegyik háznak volt előkertje, ami eltakarhatta volna a lábazat sérüléseit. A házak majd mindegyikének fehérre meszelték a falait. Ez alól csak a homlokzat, volt a kivétel a tehetősebbeknél. Ők cementes vakolatot készíttettek, és ki ilyen, ki olyan színűre festette. Ez a festés már festőt kívánt, akinek fizetni is kellett! Ilona néniék háza is valamikor tehetősebb emberé lehetett, mert az elülső fal dörzsölt vakolatú, enyhén téglavörös színű volt, és a vakolatban csillogó máriaüveg törmelék nagyon jól mutatott. A háznak a többi része fehérre volt meszelve. Az oltott meszet, amit elég volt vízzel hígítani Édesapa fatelepén lehetett beszerezni.

Korábban szekereken szállították az égetett mészkövet a felvidéki mészégetők. Ahol éppen megálltak, meszet vegyenek, kiáltással hívták oda a környéken lakókat, aztán mindenki otthon megásta a maga meszes gödrét, és beoltotta a mészkövet. Sokszor a szomszédoknak volt közös meszesgödrük, így összefogva, akinek kis portája volt nem kellett még a mésznek is helyet biztosítani. Ilona néni is a rokonoktól kapta az oltott meszet, amit valamilyen formában az év során visszaszolgáltatott. Ő csak munkával tudott fizetni, mert hiszen szegények voltak.

Hosszú fanyéllel ellátott meszelőjével elérte a földről is az eresz alját. Ráment egy egész és egy fél napja, amíg körülérte a házat, mert a ház végét, a hátulját is rendbe kellett tenni, azt a szomszéd látta! Mikor elkészült a maradékot visszavitte a rokonokhoz, mi gyerekek: Bímer, a bátyám, meg én maradtuk csak otthon. Karácsonyra futball labdát kaptunk a Jézuskától, a meszelésig még nem volt alkalmas idő a játékra. Fölfújtuk nagy nehezen, aztán kitaláltunk egy ügyességi játékot, ami abból állt, hogy a labdát egyikünk nekirúgta a falnak, ami a kapubejáratnál egy nagy felületet képezett, nem volt rajta ablak, és az onnan lepattanó labdát a másiknak vissza kellett rúgni, lehetőleg ugyanoda, ahonnan a labda lepattant. Nagyon élveztük a játékot, egészen addig, amíg Ilona néni haza nem érkezett. Bímer azonnal, észrevétlenül eltűnt valamerre. Ilona néni kétségbeesetten látta mit műveltünk. A talaj még vizes volt, és minden oda és lepattanó labda otthagyta a nyomát a frissen meszelt falon. Közben Édesanya is hazaért. Ilona néni nekiesett. Micsoda kölykei vannak naccságának, nem látja mit műveltek? Tudja mennyi vesződségembe tellett a meszelés, és így tovább. Be nem állt a szája egészen addig, amíg Édesanya végül, sírva fakadva csak annyit mondott, hogy majd kimeszeljük újra a falat.

Ez történt. Édesapa megérkezése után a szokásos: mi történt Kicsim kérdés, és a rövid beszámoló után annyit mondott. Ilona adjon nekem egy vödröt! Kézen fogott, és elmentünk a fatelepre, ami alig ezelőtt még a miénk volt, most Weisz Turi bácsi volt a kijelölt vezetője, telemertük a vödröt oltott mésszel, Turi bácsi adott meszelőt is. Hazaérve Édesapa lemeszelte a falat. Ő olyan magas, délceg ember volt, hogy a kézi meszelővel a földön állva is mindent elért. Megvacsoráztunk, még elalvás előtt hallottam, amint a konyhában a szüleim halkan beszélgettek. Na, ne szipogjon már Kicsim, csak játszottak a gyerekek, nem tettek semmi rosszat.

Copyright: Dr. Petre András

A könyv minden részletét bárki fölhasználhatja a szerző engedélye nélkül is, a szerző nevének feltüntetésével. Másolható, sokszorosítható, szabadon terjeszthető bármilyen formában, kivéve a világhálót.

A színes lapok, az első és az utólsó kivételével, Petre András Gyula alkotásai