Valójában nem emlékszem arra, hogy min ültem, pontosabban minek is nevezték azt, amin ültem a dolgomat végezni. Hivatalosan éjjelinek hívják. Ma ilyen tárgy már nem nagyon létezhet, mert a kirakodó vásárban nem láttam belőle egyet sem, pedig jó párszor gondoltam rá akkor, amikor nézelődtem, ezt azt keresgélve. Nem csak a vásárban, hanem máshol sem igen lelhető föl belőle mintapéldány, mert nem kultikus tárgy, nem lehet díszként, mint emléket elhelyezni a lakásban, hiszen egy –most jutott eszembe- biliről van szó, amire a kisgyereket ráültették, hogy elvégezze kis- vagy nagydolgát. Meg egyébként is, az idők során valószínűleg eltűntek, eltörtek a viszontagságokat megért darabok. Én nap, mint nap gondolok a bilire, mert amikor reggelente borotválkozom, villanyborotvám végighalad azon a sebhelyen, amelyet az alattam eltörött üvegbili okozott. Azt gondolhatnánk, hogy nemcsak az államon, hanem a fenekem táján is található sebhely, de nem található! Hát akkor, pedig másként nem eshetett meg a dolog, minthogy én arccal estem a bili törött darabjaira.

Nagyfiú voltam már, amikor a sebhelyet fölfedeztem az államon. Kisebb koromban nem igen szemlélgettem az arcomat, nagyfiúként azonban már jobban, és tudatosan érdekelt az ábrázatom. Kérdésemre, mitől van a forradás, Édesanya azt válaszolta, kisfiam az attól van, hogy eltörött az üvegbili alattad. De miért, hogyan firtattam tovább a dolgot. Azért, válaszolta, mert izgő-mozgó gyerek voltál, nem tudtál fészken maradni egy pillanatra sem.

Mikor az eset történt már dúlt a második világháború, ami fölemésztette mind az emberi mind, pedig az anyagi javakat. A bilinek üveg helyett vaslemezből kellett volna készülnie, de a háborúzáshoz kellett a vas. Ki tudhatja abból a vasanyagból, amiből az én bilimet kellett volna gyártani, mire is használták föl.

Bízom abban, hogy nem emberéletet oltó lövedék, hanem emberéletet mentő rohamsisak készült belőle.

Utólag kíváncsi vagyok arra, hogy vajon elvégeztem már a dolgomat, vagy még előtte álltam a dolognak?

Copyright: Dr. Petre András

A könyv minden részletét bárki fölhasználhatja a szerző engedélye nélkül is, a szerző nevének feltüntetésével. Másolható, sokszorosítható, szabadon terjeszthető bármilyen formában, kivéve a világhálót.

A színes lapok, az első és az utólsó kivételével, Petre András Gyula alkotásai