A földművesnek tavasztó őszig be van osztva az ideje. És még télire is marad elég tennivalója. A családi házhoz tartozó kiskertekben főleg az ősz és a tavasz ad munkát. Ősszel a rákövetkező tavaszi veteményezések számára kell előkészíteni a földet, trágyával megszórni, és azt beleásni a talajba. Ezt a munkát nálunk Cigány Józsi végezte, akit már régóta ismertünk. Megbízható volt, amit elvállalt, azt be is fejezte. A cigányoknál egyébként gyakran megesett, hogy ha úgy gondolták már elég pénzt kaptak, mert mint napszámosok, naponta megkapták az elvégzett munka ellenértékét, akkor otthagytak csapot-papot, és nem jöttek többé.

Cigány Józsi, bár cigány volt ő is, de mintha nem közéjük tartozott volna. Igaz, ő is a faluvégi putrikban lakott, de ő rendszeresen dolgozott hol ezt, hol azt, attól függően mire kérték meg. Értett a vályogvetéshez, a favágáshoz, a magas fák ügyes, balesetmentes kivágásához, a topolyafák törzséből tudott vályút, teknőt, vájdlingot készíteni, a kinti pottyantóból kimerte a benne lévő tartalmat, és elterítette az ágyások között, és ő járt mihozzánk kertet ásni. Reggelente megérkezett, nekifogott az ásásnak, időnként leült pihenni, napközben nem evett, nem ivott, aztán este hazaballagott. Az ásás minden évben három napját vette igénybe. Ő nem napszámot kért, hanem a „feladatot” vállalta el, előre megmondta az árát. Három nap ásásért száz forintot kért. Nem volt kevés a pénz a száz forint. Egy nagyparaszt zsák csöves kukorica huszonöt forintba került akkoriban, ötven fillérért öt darab stollverket kaptunk a boltosnál.

A bátyámmal együtt sokalltuk Józsi száz forintját. Az egyik ősszel odaálltunk Édesapa elé, és megmondtuk neki, hogy ennyiért mi is fölássuk a kertet. Rendben van, válaszolta, holnap nekifoghattok, megkapjátok ti is a száz forintot. Örömünkben már kora reggel nekifogtunk, hamar szétszórtuk a trágyát, aztán fele sort én, fele sort a bátyám vitte. Elképesztő volt, amilyen gyorsan haladtunk a munkával, úgy gondoltuk nem is kell nekünk három nap, mint Cigány Józsinak, és markunkban lesz az ötven-ötven forint. Bementünk ebédelni, egy kicsit megpihenni. Ebéd után jól esett volna aludni egyet, de nem lehetett. Délután egyre többet támaszkodtunk az ásó nyelének, meg le-leültünk a hantok mellé. Ásási sebességünk a harmadára, negyedére esett vissza, egyre nehezebb volt az ásót lenyomni, megemelni, megfordítani földestől. Este szomorúan láttuk, hogy a fölásandó terület mintegy negyedével végeztünk csupán. A vacsora nem esett igazán jól, hulla fáradtan estünk az ágyba. Másnap, később ébredtünk a szokásosnál. Izomláz gyötört bennünket, alig tudtuk mozgatni kezünket-lábunkat. Ólomsúlyúak voltak végtagjaink. A reggeli után még nagy igyekezettel fogtunk hozzá a munkának, egy jó órányi idő eltelte után, megpendítettem a testvéremnek, hogy nekem nem is kell annyira az ötven forint, mert úgysem tudnám most semmire elkölteni. Csak ássunk tovább, hangzott a válasz, noha az ő sora sem volt előbb az enyémnél. Folytattuk, aztán én egyre lassabban, egy idő után letéve az ásót, csak annyit mondtam, legyen az övé a teljes pénz, nem kérem a saját részemet sem, de nekem elegem volt az egészből.

Bementem a házba, és lefeküdtem, hamarosan a bátyám is követett, és megegyeztünk abban, hogyha Édesapa hazajön, megkérjük, mégis hívná el inkább Cigány Józsit a kertásáshoz. Édesapa megszemlélte a művünket, mi előterjesztettük kérésünket. Rendben van, fölástátok a terület harmadát, megkapjátok a magatok részét. Eltelt a nap, és reggel, megjelent Cigány Józsi. El nem tudtuk képzelni, hogyan szerzett tudomást róla, hogy most már rajta a sor. Meg is kérdeztük tőle ki szólt neki és mikor. A Naccsága, mert így szólította a szüleinket Józsi, tegnap délután, amikor megérkezett a munkából eljött mihozzánk, aztán azt mondta, reggel jöhetek ásni, ahogy korábban már említette. Elképedtünk a válaszon. Édesapa előrelátásán is. Ő előre tudta mire képesek nagymellényű fiai.

Cigány Józsi aztán a maga komótos módján befejezte a kertásást, és Édesapától száz forintot kapott. Köszönöm Józsi, hogy várt két napot, és nem ígérkezett el máshová. Kezet fogtak, Józsi a vállára vetette ásóját, mert mindig csak a saját szerszámaival dolgozott és hazaballagott.

Copyright: Dr. Petre András

A könyv minden részletét bárki fölhasználhatja a szerző engedélye nélkül is, a szerző nevének feltüntetésével. Másolható, sokszorosítható, szabadon terjeszthető bármilyen formában, kivéve a világhálót.

A színes lapok, az első és az utólsó kivételével, Petre András Gyula alkotásai