Cirkulusz viciózusz
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 1.
Velem mindig történik valami…Figyeljetek ide, Andriska te is. Ez nekem szólt, rosszat sejtettem. Ildikó nem is mondott jót, Jenőke meghalt, tegnap. Megkegyelmezett a Sors a családnak, nem kell elrakni sehová, elfekvőbe, belázasodott, és a béna test megadta magát. Szelleme már rég elhagyta testet, hetek óta agyhalálban élt, most vége. Adjunk össze koszorúra pénzt, de inkább adjuk az özvegynek, sokba kerül a temetés, apósa is elvonult az örökkévalóságba, hirtelen, amikor tudomására jutott fia agyvérzése, bénulása. Ketten ismét kevesebben vagyunk a Földön, kettővel többen lesznek a földben. Bátyám hívott tegnap, jó későn, és nem, akarta letenni a kagylót, nyolc után van, olcsó a beszélgetés. Andriskám isten éltessen, élj még soká, te is meg a családod is legyetek egészségesek, remélem jól vagy, megnyugtattam. Igen a mi családunk jól van, de ez engem nem vigasztal, sokan vannak, akiknek rosszabbul megy, lopnak, éhesek, ha kérnek, már nem adnak nekik, a dologtól elszoktak, nem csak a cigányok, mások is. Ez a globális válság tönkretesz mindent, szerencsére nekünk jól megy! Nem vagyok nyugodt, elégedett, a jövőt látom, a szétszakadt társadalmat, az autózó tömegek mellett a szegényeket. De mit lehet tenni, kérdezte. Te mit tettél? Adtál a magadéból, csekket fizettél a károsultaknak, igen ő fizetett, de mennyit? Eleget biztosan nem. Nászomat kerestem, megköszöntött névnapomon, táviratilag, pedig tudunk jókat dumálni, egyszerűbb föladni egy dísztáviratot, ma már jó pénzbe kerülhet, a kikézbesített virágos, fényes papírra nyomott táviratmelléklet, biztosan van egy ötszázas, de a Postának jó, idén is nyereséges volt. Ha levelet, csekket megyek intézni, elolvasom a melléküzemági helyiségben a lapokat, nézegetem kiadványaikat, változatlanul szépek a magyar bélyegek. Aranylapokat is árulnak befektetésnek, zár alá helyezték, ne ingerelje a rabolni szándékozókat. Nászom anyja vette föl a telefont, beköltözött a faluból a fiához, egyedül van már ő is, nyáron azért visszamegy a faluba. Fél. Pedig őt tisztelik, a tanító volt a férje, kezitcsókolomozzák, mégis fél. Most a választásokon a polgármester aspiráns erőszakoskodott vele, mindenfélét ígért, de már üres a falu kasszája, hiába az ígéret, nem teljesül, nem dolgozik senki a faluban, nyugdíjasok, vagy volt, és leendő elitéltek, akiket nem vesznek föl sehová. Szereti a falut, tud tenni, venni, de benn a városban csak kering a lakásban, kerülgetik egymást nászommal meg a menyével. Gyuszikám, nem kellene egy kis rendet teremteni, te rendőr voltál, tudod mi a tennivaló. Tudnám, nyomta meg a szót, de már nem lehet, mi még elraktuk, úgy rendesen, ne látsszon a nyoma, a lopósokat, aztán elengedtük, egy ideig fájt nekik, emlékeztek rá, nem loptak, addig legalább nem. Nem dühből, erőből tettük, nevelő szándékkal. Gondolom, ismerlek, de mi lesz később, mi rontottuk el. Jaja! A testvérem globalizációt emleget, mondtam tovább a gondolatot. Vissza kell hozni a nádpálcát, ha a palatáblát nem is, így látod te is ugye? Egyformán látjuk András! Akkor kezdjük el, veszünk nádpálcát a kínaitól.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése