Puttonyváltás
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 27.
Velem mindig történik valami…Ha nem követ megbilincselem, ordított rám a rendőr. A társa sem csendesen kezdte, fennhangon szólított. Maga az illető, beszéljen! Úgy gondoltam beszéljen az először, akinek meggyűlt a baja velem, és majd azután elmondom én is a mondandómat. Nem jutottam el mindenkihez, akiknek az ünnepek alkalmával apróságokat szoktam adni, személyes jókívánságaimmal egyetemben, így őket a két ünnep között keresem föl. Így történt ez évben is, igyekeztem végigjárni az elmaradtakat. Menet közben szerveztem az utat, ki először, ki utána következzen, merre is autózzak, hogy az üzlet és úti célom, ne essen messze egymástól. Lánc utcai Rendelőintézet, a Penny Marketben vásárolok, és átgyalogolok Miklóshoz. Benn vagy ma, igen délután, jött a telefonválasz, ezért hozzá indultam elsőként. Nem számítottam arra, hogy ő lesz az egyetlen, akinél ma le tudom rendezni vizitációmat. Megbilincselem, és akkor előállítanak a rendőrségnél, harsogta a feketehajú, nálam jó egy fejjel magasabb erőteljes törzsőrmester. Akkor inkább menjünk hátra a személyzeti helységbe, egyeztem bele. Induljon! Én kértem kijövetelüket, az őrrel ketten voltunk, amikor az eset történt, ha bevisznek előbb, tanukat állíthat maga mellé. Így szokták megoldani a helyzetet, és még egy kis baleset is előfordulhat, hogy netán visszaütök, amit ők kezdeményezésnek fognak vallani. Kifizettem a vásárolt tokajit, kártyával, bal kezemben szokás szerint a kesztyűm, bevásárló vászonzsákom, aláírás, minden rendben, és kimenetelkor megszólalt a fémkapu csengője. Az őr odakiáltott menjek vissza. Mi a csudát akarhat, de miért ne mennék. Mutassa, mi van magánál? Fölemeltem két karomat közel vízszintes magasságig, bal kezemben a szatyor füléhez odafogva a bűnjel. Odaadtam a magamnál felejtett, az üzletben megszemlélt kötött kesztyűt, és indulni akartam. Az őr, kistermetű, korombeli ember, ekkor invitált a zárt szobára. Hívja a rendőröket, ráérek, és nem zavar, hogy mindenki, vagy aki odafigyel, majd látja kikkel akadt dolgom. Nem akarta odaadni az iratait, hazudta menet közben az őr, nem engedelmeskedett, nem jött velem a szobára, ez igaz, ellopta a kesztyűt, ez tévedés, nincs szükségem rá. Milyen doktor maga, kérdezte a feketefejű, nem mindegy, de nem vagyok jogász, ha már így rákérdezett. A “yard” most már hivatalosra vette tennivalóit, Külön velem, külön az őrrel tanuk előtt születettek meg a jegyzőkönyvek, majd megismerem az idézésen, mit mondott az őr. Miklósnak természetesen elmeséltem az esetet, itt van a tokaji, de milyen áron. A bíró, ha feljelentésig fajul az ügy, az új rendelkezések alapján két év priuszt varrhat a nyakamba nem szándékos, de elkövetett lopás okán, a kis lopás egyenlő a nagy lopással. Miklósnak földerült az arca, vigasztalás helyett újabb, nagyobb értékű, lopások elkövetésére biztatott, ha már mind egyre megy! Úgy egyébként rendben vagy, kérdeztem meg tőle, asszisztensei összemosolyogtak a háta mögött. Bűnös vagyok Miklós de, ha nem haragszol, most elmegyek, és megvásárolom a bűnjelet. Avval megyek a tárgyalásokra, és ha priusz nélkül megúszom az esetet, jövőre kapsz tőlem egy kilencvenkilenc forintos kesztyűt a tokaji puttonyos helyett.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése