Terminusztechnikus
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 11.
Velem mindig történik valami…Egyre másra követem el hibáimat, másokkal szemben. Nem vagyok egyedül evvel a cselekedettel, egy dolog azért vigasztal, hogy egyre hamarabb rájövök, hibáztam, hibázásaim valahogy helyre teendők, megmarad az érintettben, ugyan úgy, ahogy bennem is, az ö általuk elkövetett bennem. Nyelvész barátom, mondhatnám jó barátom tett egy figyelemre sem méltó kijelentést mások előtt, én is jelen voltam. Szállóige, szóra sem lenne érdemes, talán nem is reagálok rá, ha nem vagyunk többen a fültanuk. A társalgást én vezettem, és egyik megjegyzésem az volt nem tudhatjuk, értették a régen éltek a történéseket, már ami a fizikai valóságban történhet, vagy sem. Itt szólott László, elismert, több évtizedes nyelvtanári múltjával, de hiszen Albert Einstein sem értette az általa alkotott elméletet, az einsteini relativitás elméletét. A társaság egy része volt tanítványai köréből került, mégis nem állhattam. Honnan tudod, talán benn voltál a gondolatai bugyrában, Elméletével, ami akkor a fizikai gondolkodás légterében lebegett, ezerkilencszáz ötöt írunk, több, addig megmagyarázatlan kérdésre adott elfogadható választ, fölsoroltam a megmagyarázatlan kérdéseket, és fölajánlottam ott helyben, hadd tegyem tisztába a félreértését. Tisztába tettem újfent a magam számára! A rám tekintők, Lászlóval egyetemben lassan elhomályosuló tekintetéből olvastam ki, abba hagyhatom, amit beszélek, nem figyelnek, és főleg nem nagyon hisznek nekem, tanáruk, a nyelvész kijelentése, már csak szállóige volta következtében is, őket kielégíti, beszélhetek én bármit. Már el sem meséltem, hogy a század kétségtelenül egyik legnagyobb fizikusa, gyermekének milyen egyszerűen fogalmazta meg, mire tartja magát, egy almán/gömbön járó lénynek, amely lény tudja, jóllehet csak síkban lát, hogy nem síkon, térben mozog. Ennyi az egész. De ezt már Gauss is tudta, mérésekkel megkísérelte igazolni matematikai felfedezését, ám a korszellem elmaradottsága miatt, nem mert elméletével előállni. Mint már annyiszor, hallgatnom kellett volna, és megmaradok én is elfogadható embernek, hibáztam. Mint már oly sokszor, nem katedrán állok, onnan butaságokat is elfogad a hallgató, ha tanára mondja. De milyen az a tanár, nem számít. Pedig, ha rám hallgatnak, de nem tették. Mint már oly sokan, mások is. Formát nem tudok váltani! Katedrát sem kapok, és itt állok, hovatovább barátaim elhúzódnak tőlem, eddig sem voltak sokan, és nem kell szólnom, csak kérdeznem, amint fiatalabb koromban tudatosan tettem. Lászlót vélhetően elvesztem, noha a kötetlen társalgás során visszakaptam, tanítványai előtt, bizony nagy hibát vétettem, mert amikor még nálam volt a szó, „hang” helyett „betűt” mondtam, és az egyáltalán nem helyes, hangot kellett volna mondanom, a félre nem érthetőség érdekében. De László, Te nyelvtanárként elismerheted, időnként előfordul a nyelvbotlás, esetleg már Te is voltál ilyen helyzetben. Voltam, voltam, kétségtelen, de sokkal többször nem hibáztam. Szégyen ide, oda, főleg nekem, igazat kellett adnom neki. Én most egyetlen alkalommal kaptam lehetőséget gondolataim kifejtéséhez, vizsgáztam. Még az sem vigasztalhat, hogy neki fogalma sincs az einsteini gondolatokról. Megbuktathatja Einsteint!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése