Vásárdrog
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 7.
Velem mindig történik valami…Megjött a Mikulás, és hozott nekem sok- sok csokoládét, és szaloncukrot is, de nem a cipőmbe tette, mert elfelejtettem kitisztítani, és kitenni az ablakba. Milyen szerencsések voltak a szegény emberek gyermekei, egy csizmát, cipőt pucoltak fényesre, nem volt több, és a Mikulás sem volt bőkezű velük. Felejtésem tudatos volt, ha nekiállok egyik cipőnek, akkor a párját is tisztába kell rakni, és aztán ott van a többi pár, azok maradjanak pucolatlanok? Nem, ne jöjjön inkább a Mikulás, vagy rakja az asztalra az adományt. Oda tette, és holnap nekem nehézségeim lesznek, megettem az összes finomságot. Milyen szerencsések voltak a szegény ember gyermekei, nekik nem lettek nehézségeik másnap. Gyerekoromban jómagam is szegény voltam, és sokáig tartogattam a kevéske ajándékot, és nem is én ettem meg, hanem a testvérem. Először megdézsmálta, aztán megette az egészet. Hatodikán született, Miklós a második keresztneve, ez jogosította fel gonosztettére. Születésnapján, ezért, nem tudom felejteni a dézsmálását, nem hívom föl jókívánságom közlésével, hanem sms-t küldök neki, a telefonját nem igen használja, majd azt hiszi, idén is elfelejtkeztem róla, pedig nem, nem ez fogja emlékeztetni a szülinapjára, hanem az, hogy akkor, régen neki is nehézségei voltak a második napon. Ricinust kapott Stein doktor bácsitól. Holnap gondolok rá, ismét, aztán megbeszéljük az eseményeket, aztán megint jót nevetünk. Megérte, neki is, nekem is. Kikínlódom! Édesapa mesélte, persze amikor már megértettük, meg ő is földolgozta a hadifogság élményeit, hogy az ünnepek alkalmával, ott a messzeségben ők is megkínlódtak az egymásnak gyűjtött ajándékok, azonnali elfogyasztásával. Amikor már itthon volt, nem tartóztatta magát, sokat kellett pótolnia. A kinti koplalások után bizony jóízűen megette a ma egészségtelennek tartott ünnepi zsíros sülteket. Persze csak miután mi gyerekek, és édesanya kivette a maga részét. Erre, arra járva a várost észrevenni, megkezdődött a bevásárlás, a szokásosnál előbb utalták ki a nyugdíjakat is, mindenki a hasára gondol, megfeledkezve az ünnepi együttlét önmagáért való öröméről. Elhatároztuk, idén nem lesz nagy ünnepi ajándékozás, csak az unokának legyen teljes az öröme, ő még az ajándék örömét élvezi. Előre látom, hogyan szaggatja, tépi a csomagokat, egyiket a másik után, teszi félre a már kibontott és meglátott ajándékot, és nyúl a következőért. Mi pedig nézzük. Babuska angyalnak öltözött, a csengettyűhang után libegett be, arcát elfedve, hátán valódi szárnyakkal, hozta a jó hírt, megszületett a Megváltó, elénekeltük a „Menyből az angyalt”, Babuska kilibegett, persze észrevettük, hogy ő az angyal, de egész idő alatt a fa alá futott tekintetünk, mi lehet a dobozokban. Rákoséktól, édesapa tisztiszolgájától, akik, amíg éltek, minden karácsonyra kaptunk ajándékot, mi, gyerekek valamit, talán hálából. Édesapának köszönhette, hogy nem került lágerbe. A Valéria telepen laktak, és szegények voltak. Egyszer golyós tollat kaptunk ajándékba. Súlyos, fémházas, töltőtoll formájút. Nagy érték volt, egyetemista koromig használtam, nem egyszer újra töltettem, aztán egyszer csak elveszett. Rákosék minden karácsonykor eszembe jutnak, szegények voltak, lehet, nekik nem is futotta már ajándékra, maguknak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése