Tyúktörténet
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 6.
Velem mindig történik valami…Tíz éve látogatok egy közösséget, tizenöt éve alakultak. A magyarság őstörténetének egyes kérdései témában szervezi barátunk, ő maga is a témában járatos, zenész, zenetörténész, történész. Hatvan éves lesz rövidesen, és nem rég az avarok Kárpát medencei, mit mondjak, „előfordulásával” foglalkozott diplomamunkájában. Szokásos szófordulata, „bár nem értek hozzá, de” a meghívott előadók bemutatásakor és az előadás befejezésekor egyaránt elhangzik, van úgy hogy előadás közben is, aztán elmondja azt, amit az előadó mondani fog, illetve mondott. Minden alkalommal egy kicsit kipótolva az előadásokat saját gondolatokkal. Őstörténete minden népnek van, és van az emberiségnek, ami a homályba vész. Sok mindent megtudtam a tíz év alatt, és nagyon megtisztelem barátunkat a gondolatért, hogy a miénket, a mi őstörténetünkkel foglalkozó előadássorozatot indított, és még van energiája, bár fogyóban. Az utolsó két évben, ahogy visszaemlékszem, elmondta, nem tudja, hogyan tovább, nem támogatják, ami a helyiség biztosítását és némi előadói díjat jelent. Csütörtökön ismét év végét írjuk, idei utolsó összejövetelünk alkalmával. Gyuri most is el fogja mondani, nem érzi a támogatást, a kulturális intézmények átszervezésével, más helyre telepítésével, megbomlik valami. Ez alkalommal úgy gondolom, igaza lesz! Elvégezte az egyetemet, ami újabb ok, mert úgy szokott lenni, ha már nincs meg a motiváció, akkor megszakad valami, és hiányában nincs senki, aki az önkéntes szervező munkát magára vállalná. Nincs szervezet, nincs vezető, megszűnik a közösség, ha elhagyja a vezető. Az egyházak, itt a Kárpát hazában, különösen a katolikus megmarad. Az ember legnagyobb kérdésében, az elmúlás gondolatában, betöltött egyházi szerep, elkerülhetetlen. Maga pap is lehetne, vonta le a következtetést alkalmi ismerősön, úgy beszél, hogy kiállhatna a szószékre. Pedig nem tettem mást, mint újfent elmondtam rögeszmémet, az ember közösség nélkül, nem ember. Hiába a háborúk, közösségért folynak. A győztesnek átmenetileg igaza van, és a népek őstörténete nem áll másból, mint háborúskodásból, a visszatekintő az idő távolodásával megbékél a háborúval, és erénynek tartja a győzelmet, erénytelenségnek a vereséget. Mindig két háború közötti időszakban születik meg a viszonylagos béke, akkor cselekszik az ember értelmeset, születnek a népdalok/dalok, születnek a népművészek/művészek alkotásai, teremnek gondolatok, mert az ember problémás élőlény, és problémáit is le akarja győzni. Saját magát is meg akarja valósítani, élővé tenni az élettelent isteni módon, vallják a mesterséges intelligencia hívei. Nem várja meg a természet sodrát, nem csak a másik népen akar uralkodni, hanem mindenen. Ma őstörténeti téma, honnan jöttünk, milyen nyelvet beszéltünk, milyen dalokat énekeltünk, milyen csatákat vívtunk meg. Báthory bácsi tyúkokkal foglakozott a téeszben, és nevetve mondta ma nekem, nem igaz ám az, hogy a tyúkoknak nincs esze, mint ahogy a közmondás tartja, tudnak azok is kotyogni, veszekedni, a kakasok viaskodni, és a győztesnek jut az egész tyúkállomány, a vesztest még a tyúkok is üldözik, és a tyúkoknak is van őstörténete, csak nem keresik, minek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése