Tiszteletérdem
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 16.
Velem mindig történik valami…Zongoraművészünk, az előadott darabokhoz kis megjegyzéseket fűzött. Nem ragaszkodott a megjegyzések valóságtartalmához, a lényeg azt hiszem, az lett volna, hogy a könnyűnek tűnő zeneművek, mert hogy ő könnyen eljátszotta, fűszerezve legyenek valami hétköznapi történettel, mintegy titkot elárulva a közönségnek. Például, miért „Holdfény Szonáta” a közismert „Holdfény Szonáta” neve. Ilyenkor mindenkinek az agyában, romantikus gondolatok teremnek nagy hirtelen. A zeneszerző, kinn ült az esti, holdfényes éjszakában, amikor a szép dallamok összeálltak a fejében, és aztán siet rögzíteni a kottapapíron, feledésbe ne kerüljenek, ha már egyszer eszébe jutottak. A holdfényes éjszakának sejtelme van, szerelmes érzéseket gerjeszthet, vad vágyakat, puha párnázott kerevetet, és azért van úgy komponálva a darab, ahogy halljuk. Pedig egyszerű a magyarázat, a zeneköltő címet ad, elviszi a kész letétet a kiadóhoz, a kiadónak nem tetszik a cím, és egyszerűen megváltoztatja arra, amire akarja, hogy már a mű címe sugallja a leendő vevőközönségnek, érdemes megvásárolni a kottafüzetet, így növelni tudja forgalmát, ezáltal bevételét, a zeneköltőnek meg annyit fizet, amennyit akar, szüksége van rá, kiszolgáltatott. Régen ez így volt. Aki fizet, az határoz, akinek pénze van, döntési szabadsága is van. Nagyrészt így van ez manapság is. Tisztelet a kivételnek, akik persze többnyire nem zeneköltők, hanem sztárok. A tendencia a sztárok irányában mozdul el. Marlon Brando egymilliót kapott ötperces, az „Apokalipszis most” filmben, elvállalt szerepéért. Több tíz évvel ezelőtt! Ma már a többszöröséért sem áll kamera elé. Szuverén! Steve Jobs, az Apple fönöke, legjobb munkatársainak, a legalacsonyabb fizetési kategóriát állapítja meg, és rengeteg egyéb juttatásokkal halmozza el őket. Közös kirándulások, saját használatú gépkocsi, munkaközi étkezés, hatalmas prémiumok. Azoknak, akik egyébként is elvégeznék a rájuk bízott feladatot, nem járnak a többletek. Kegyetlen, mégis célravezető módszer, bizonyítja ezt a cég hatalmas sikere, piacvezető szerepe. A név ma többet ér, mint az alkotás, egy név birtoklásáért, az Apple-nél a „Macintosh”, ami eredetileg McIntosh volt, egy gyorsan érő almafajta nemesítőjének a neve után, dollármilliókat jelent. Ma már az alma neve is „Macintosh”. Így írják. A név kötelez! Nagyon sokszor írtam alá a nevem, és nagyon nehezen tettem. Elolvastam, aztán félretettem, átjavítottam, ha úgy láttam, az elém terjesztett iratokat, és aztán látszólag megnyugodtam. Nyugalmam akkor vált véglegessé, amikor a visszajelzés megérkezett, rendben zajlottak az ügyek, amelyekben részes voltam. Mai életemből hiányzik a várakozás izgalma, nincsenek elintézetlen ügyeim, hacsak nem út közben kerülne rá a sor. Igen Professzor úr, úgy engedtek el otthonról, tizennyolc éves koromban, az igazat mondd! Ha valaki rajta veszt, megbocsátani igen, felejteni nem tudom. Emlékszem, amiről most beszéltél, egy éve az ellenkezőjét állítottad. De hát a mai világban! Professzor úr, melyik mondókád az igaz, még az is lehet egyik sem. Felőlem, hiszen: „Errare humanum est.” Érdemes embernek lenni jó!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése