Önjuss
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 5.
Velem mindig történik valami…Tudja valamit jól ki kell találni, ennyi az egész. Csak mártogatni kell a gyertyát és magától meghízik, de mi van a másik edényben? Víz, közönséges víz. Avval hűtjük le a bemártott gyertyára ráragadt sztearint, hogy minél előbb lehűljön. Nem parafinból készül a gyertyájuk? Most mondtam, sztearint használunk, abból készül a gyertyánk. Egy édesanya elment a gyermekével, boldogan vitte az általuk mártogatott, díszített alkotást. Nem lehet, hogy a víz miatt kevesebb sztearin ragad a készülő gyertyára a következő alkalommal? Nem. Mi egyébiránt a végzettsége fiatalember? Nekem ez is van, meg az is van. Hogy lehet ilyen fiatalon annyi mindent kijárni? Hát éppen ez az, hogy nem kell kijárni, hanem jól kell tudni kiválasztani azt, amit csinálni akarok, mert az iskola nem számít. Most már komolyabban megnéztem magamnak a fiatalembert, nem lehet még harminc, és neki az iskola nem számít. Miért számít, kérdezett hirtelen vissza, már azt hittem le szeretne rázni magáról, azért felelget foghegyesen. Igen, én úgy gondolom, számít. De ha nincs szükségem rá, akkor minek? Nézze, azért van egy néhány szakma, ahol jó, ha az ember tudja mire kell számítania előre, mert nagy kár a rossz számításnak az eredménye. Leszakad a híd, megsüllyed az épület, ferde lesz, aztán győzik megállítani a dőlést. A pisai ferde torony ugyebár, mivel építés közben észrevették, hogy megdőlt, a további emeleteket már nem merőlegesen építették a meglévőkre. Kompenzálták a hibát, számított, hogy volt olyan valaki, aki ezt megmondja az építőknek. Meg egyébként is, a megismert dolgokat sok szakmai területen föl lehet használni. Itt van ez a gyertyamártogatás, más módszert találhatott volna ki a gyertya hűtésére, előbb készülne el. Nem érdemes megfizetik az eltöltött időt. Ki fizet maguknak, hogy itt mártogatnak? Az Árkád. Idehívtak, igaz ismerős révén, aztán leszerződtünk, tizenöt óránként. Tizenöt ezret gondolt? Annyit. Ketten vannak, hét és fél nem rossz, megéri valóban nem tanulni, hiszen alig használ föl anyagot. Az külön van, majd annyit mondok be, amennyit jónak látok, külön fizetnek az anyagfelhasználásért. Még elmesélte, mert érdeklődésem végül dicsekvésre késztette, hogy benn a városközpontban gyerekműhelyt, „gyermekodut” működtetnek, ahová a tehetős szülők, beadják gyermekeiket, megtanulni ezt, azt ők, pedig rohanhatnak a pénz után. Ők megtalálták, jól választottak elfoglaltságot. A fiatalember magabiztossága imponáló volt, bár nem értettem egyet vele a tanulást illetően. Meg is mondtam neki, hogy a reformkorban, úgy lassan kétszáz éve mondták ki bölcs elődeink, kell a kiművelt emberfő, na és most a tudás századában különösen igazi elvárás lehet magas szinten, sokféle tudásra szert tenni. Államelnökünk a nyelvet, a sportot, a tanulást, az erkölcsöt helyezte többi elvárásai elé, és nagyon helyesen. A másik államelnökünk, aki éppen volt, a maga alkotta, jogi konstrukciót tartotta fontosnak, amit most is harciasan véd. Csak egy a hiba, kevésbé érdekli, vajon egyenlően mérik az igazságot. Justitia egyensúlyozza mérlegét, a nagy Cato is vallotta, mit sem ér a jog, ha nem egyformán mérlegelnek. Jusson és maradjon!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése