Csillagajándék
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 20.
Velem mindig történik valami…A kisfiú már nem volt kisfiú, pedig alig múlt el hatéves. Ő volt a családfenntartó, édesapjára nem emlékezett, úgy hallotta a szomszédoktól, akik összesúgtak a háta mögött, amikor elment koldulni, ennek a gyereknek volt az a nagydarab, iszákos gyilkos az apja. Ha édesanyját kérdezte, nem válaszolt hosszan, annyit mondott, édesapádat rajtakapták, amikor fát ment szedni az erdőben, nagyon összeverték, és börtönbe is csukták, de ő megesküdött, hogy megöli az uraságot, aki így bánatott vele. Miértünk tette, a családért, és amikor kiszabadult, betartotta a szavát. Elvitték, én sem tudom hová, menj, kéregess a kistestvéreidnek, vannak még jó emberek. A kisfiú elhitte, amit édesanyja mondott, kiállt kéregetni, változó sikerrel, nem volt egyedül. Menjetek már innen, hallotta, nincs nekünk elég bajunk, mondták egyesek, ők voltak többen, mások adtak valamit, de bizony, amit összegyűjtött az egy napra sem volt elég, hogy mindannyian jóllakjanak. Édesanyja egyre soványabb lett, magától megvonta a táplálékot, több jusson a kicsiknek, és ő is követte édesanyja példáját, amikor rá került a sor, azt mondta, nem kér, napközben már evett eleget. Hazudott, pedig tudta, hazudni nem szabad, mert megbünteti érte a jóisten. Egyszer majdnem lopott is, aznap keveset kapott az idegenektől, és nem akart majdnem üres kézzel hazamenni. A gyümölcsárus standjáról elcsent két almát, az éhség, szomjúság vitte rá, és az egyik almát megette. Lelkiismerete nem hagyta nyugodni, bevallotta bűnét, a gyümölcsárus ezért elvette tőle az aznap összegyűjtött kevéske pénzt is. Édesanyja nem szólt semmit, megsimogatta fejét, és arra kérte máskor ne forduljon elő ilyen dolog, maradjon becsületes, ha őt is elveszíti, elveszik a család. Egyre messzebb kellett járnia, a gyümölcsárus piacra nem mehetett többé, elzavarták. Ismerte a távolabbi piacot is, de nem fogadták szívesen, eggyel többen lettek a kéregetők. Ahogy lassan beköszöntött a tél, a hidegben még többet ment, azért is, hogy ne fázzon. Napvilágnál kéregetett, aztán sietett haza, nagyon megijedt, mert az egyszobás lakásukban nem találta, édesanyját, testvéreit. Tüzet csak lefekvéskor gyújtottak, most minek, nincsenek itthon, magának nem fűt be, nagyon fáradt volt, majd kibírja valahogyan reggelig. Anyádékat elvitték az árvaházba, már nem bírtuk látni mit senyved a testvéreiddel, mondták neki másnap, te már nagyfiú vagy, eddig is eltartottad magad, biztosan teletömted a bendődet, azért nem jutott a többieknek. Ez nem volt igaz, rosszul esett neki a gyanúsítás, nem ment koldulni, otthon maradt, aztán eszébe jutott jön a karácsony, mégis elmegy kéregetni, visz ajándékot a többieknek. A felnőttek nem törődtek vele, elsodorták, lökdösték, menj már innen, nem látod, vásárolni akarunk! Hazaindult, fázott, az egyetlen ablak, az ajtó üvegen át nézte az igyekvő szomszédokat, lehelete rátapadt az ablakszemre. Csodát fedezett föl, leheletéből az ablakszemen kis csillagok keletkeztek, egy itt, egy odébb, egyre több és több, aztán még több. Boldogság töltötte el szívét, olyan szép látvány volt a rengeteg csillag. Ez lesz az ajándéka, és még egy utolsót lehelt az üvegre!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése