Békesség
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. december 9.
Velem mindig történik valami…Nem bontottam ki a borítékot, pedig nem volt leragasztva, és nekem szólt. Gondoltam benne van a taxi jegy ára, amit a Liszt Társaságnak kölcsönöztem, a hozzá tartozó taxis bizonylattal, amit majd mellékelni kell az elszámoláshoz, a számvitel előírásai szerint. Megvacsoráztam, arrébb raktam, félretettem a borítékot, éreztem vastagabb, mint lennie kellene.
Judit, érkezésemkor, különleges dolgot ajánlott föl, csak nekem, az idei, a minden évben egyszer, a Liszt Társaság által odaítélt díjnyertes Liszt lemez stúdió felvételét. Kitüntető adomány, senkinek nincs belőle úgynevezett muszter példánya, csak a Liszt Ferenc Társaságnak, és nekem, lesz. A stúdióban tovább igazítják a musztert, az már soha nem fog hasonlítani az eredetihez, ahhoz a játékhoz, ami a stúdióban elhangzott. Nagyon megtisztelő ajándék, és most a boríték. Fölnyitottam, a nyolcszáz forint összetűzött, hajtogatott géppapírban, gondolom egy ötszázas, meg az apró a bizonylattal, és mellette Liszt Ferenc társasági képes üdvözlőlap, ugyancsak hajtogatott, nem a sima egyszerű, és köszönő sorok után „áldott Karácsonyt kívánok, és jövőre remélem, találkozunk, szeretettel, Judit”. Most voltam nála, egy útközben vásárolt karácsonyfafüggőt vittem ajándékba, csekélységet. De nem írtam hozzá semmit. Az eset megtörtént, átfuthatnék rajta, de nem tudok, Judit jó házból való úri nő, én pedig, elszontyolodtam, figyelmességemen csorba esett, nem fogom hamar túltenni magam rajta, mindaddig, amíg karácsonyfánk alatt nem látom a lapot újfent, és Juditra gondolok. Majd éreznie kell, reménykedem. Micsoda apróságok, micsoda fontos dolgok! Milyen finoman csomagolva, nem volt véletlen a leragasztatlan boríték, és figyelmem, csak a magam mondanivalójára összpontosult, amit el is mondtam, nagy segítség lesz Juditnak jövőre, rá a főtitkárra szakadt a Liszt emlékév nagy szervezési munkája. Sok gondolattal mentem hozzá, mind, mind az emlékév sikeréhez járulhat, örömmel fogadta. Mostani apró tettével buzgóságom új erőre kapott, talán a sors akarata, hogy így alakultak az események. Judit a háttérben rengeteget dolgozott, a mindenkori főtitkár mellett, most az ő neve is bekerül a Liszt Ferenc történetbe, a liszti történelembe, örökre. Megérdemli! A vonaton fiatal teremtés mellett kaptam helyet, azonnal közölte, szinte önkéntelen, a barátjához utazik hétvégére, és belemélyedt a római jogba. Fontos lehet kapcsolatuk! Később kiderült, barátságos, kedves fiatal. Egy pici lány, kettő éves múlt egy hónapja, hozott össze bennünket. Ausztriába utaznak a mamájával, a papa kinn dolgozik, meglátogatják. Együtt háborodtunk föl azon, hogy helyjegy ide, helyjegy oda, csomagok az üléseken, a kismamáén egy öreg pasasé, és nem adott se fiatal, se öreg a kismamának ülőhelyet, aki karján a gyermekkel álldogált, az utasok vitatkoztak, ki üljön kinek a helyére, csak a pasas csomagja nem jutott szóhoz. Szentlőrincnél történt az eset, rámordultam az öregre, a fiatal teremtés
kontrázott nekem. Végül asztalos ülésünkhöz telepedhettek, és a pici lányka, összehozott, beszédessé tett bennünket. Örömmel váltunk el a végállomáson, olyan adventhez illő, egymást értő, békés hangulatban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése