Velem mindig történik valami…A fiatalember elvégezte a harmadik osztályt, elkezdte a negyediket, a Karácsonyt otthon töltötte. Kerülgette a kérdezést, mert majd édesapja válasza után kell igazítani tennivalóját, ez íratlan törvény volt a családban. A kérdést jól kel föltenni, sokat gondolkodott, hogyan is fogjon hozzá. Édesapja katonatisztként szolgált a világháború alatt, hadifogságba esett, sokára tért haza, már nem is várták, a család azt hitte odaveszett. A fiatalember tudta, de igazán nem értette, miért nem lehet erről beszélni, egy hívatásos katona oda megy szolgálni, ahová vezénylik, nincs választási lehetősége.
Elmúlt a Karácsony, boldogok voltak, mindannyian megajándékozták egymást, meglepetésszerűen, hogy az öröm még nagyobb legyen. A fiatalembernek is volt megtakarított pénze, jól tanult. A kollégiumi díját változatlanul megkapta otthonról, noha, mivel jól tanult, már nem kellett fizetnie az ellátásért. Ez szolgált elismerésként szorgalmas munkájáért cserébe. Karácsonykor az ünnep nem tette lehetővé, hogy töprengésére választ kapjon, igaz nem is kérdezte édesapját, nem szeretett volna ünneprontó lenni.
Elérkezett a határidő előtti hét, nem lehetett tovább várni. A vasárnapi kimenő elegendő időt biztosított arra, hogy hazautazzon, és végül a kérdésére kapott válasz után beadhassa egyetemi fölvételi kérelmét. Szülei meglepődtek váratlan hazaérkezésén, így hát először ők kérdeztek. Mi az oka, kis fiam, hogy itthon látunk, csak nincs valami baj? Nincs semmi, de be kell adni a fölvételi kérelmet, és ahhoz egy önéletrajzot is csatolni kell, amely tartalmazza a szülők foglalkozását, kik voltak a háború előtt, és mi a mostani foglalkozásuk. Édesapa, beírhatom azt, hogy a Horthy hadseregben tetszett szolgálni főhadnagyként, és hadifogságba tetszett esni, és sokáig nem láttuk. Mit írhatok önéletrajzomba, kérdezte a fiatalember? A válasz hamarább érkezett, mint gondolta, és nagyon rövid volt: „Az igazat!” Édesanyja becsomagolt, visszaindult, és megírta önéletrajzát, beadta az egyetemi fölvételi kérelmet.
Nem tudhatta, hogy a gimnáziumból milyen értékeléssel küldték tovább kérelmét, az egyetemre már az első nekirugaszkodásra fölvették.
Az értesítésre egyedül várt otthon, a szülei elutaztak. Mikorra megjöttek örömmel újságolta, hogy a fölvételi értesítő megérkezett, minden rendben van. Édesapja mindössze annyit mondott: már elutazásukkor tudta az eredményt, de nem akarta a várakozás izgalmától megfosztani.
A fiatalembernek fölrémlett, hogy a szóbeli fölvételi alatt az egyik tanár rövid időre elhagyta a termet. Igen, fölhívták a Megyei Kiegészítő Parancsnokságot, a parancsnok megfelelő választ adott, erről engem is tájékoztattak, mondta kéretlenül édesapja.
Öt év múlva, amikor az egyetemről elbocsátották derült ki, hogy a fiatalember, másodmagával a legjobb eredményt érte el a százötven jelentkező közül. Élete során, ha kérdezték, és válaszolt csak az igazat mondta. Jó útravalót kaptam!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése