Velem mindig történik valami…”A nagy gondolatok találkoznak”, mondjuk a közhelyet gyakran. A számból vetted ki a szót, a nyelvemen volt, amit épp megemlítettél és hasonló fordulatok beszéd közben mindennaposak, hiszen egyazon témáról esett éppen szó, beszélgetés közben.
A nagy gondolatokat általában nagy emberektől kölcsönözzük, és nem szoktunk eltekinteni attól, hogy nevüket megemlítsük, evvel is alátámasztva mondandónkat, hiszen nem tőlünk származik a gondolat, hanem a nagy embertől.
Az a nagy ember, akit az adott kultúrközösség annak tart, akit elfogadunk mértékül, tapasztalatainak, tudásának már több alkalommal hasznát vettük, nagy valószínűséggel bízhatunk benne, az élet dolgainak megítélésében rá hagyatkozhatunk.
Szép dolog az, hogy a nagy ember megosztja velünk nézeteit, régen szavakban, azonban régóta már írásban is.
Professzor úr is nagy ember, hiszen azon túl, hogy a városban ismerik, elismerik országszerte, bejárta a világot, tanulmányait, pár könyvét évek óta olvashatjuk,
Betegsége megrázott, szükségét éreztem annak, hogy még a kórházban meglátogassam, és megmutassam neki legújabb könyvét, amelynek megjelenését a könyvesboltokban már várta. Betegsége, agydaganatának eltávolítása, akadályozta tájékozottságát. Láthatóan örömmel vette látogatásomat, túl volt a műtéten, lábadozott.
Lacikám, már korábban megtisztelt avval, hogy tegezhessem, jól nézel ki, a gyógyulás útján vagy, akár tetszik, akár nem föl fogsz épülni, már érdeklődtem állapotodról orvosodnál. Már második alkalommal műtöttek, rendbejöttem akkor is, reménykedem, válaszolta. Itt hagyhatom könyvedet, írj nekem valamit első oldalra. Szerencsémre elvállata, hogy beír a könyvbe. Hagyjam nála, most nem tud velem foglalkozni, és nem is kívánhatom ezt a szívességet ebben az állapotában, sort fog keríteni a dologra.
Megnyugodva távoztam, Laci jó állapotban van, és dedikált könyveim száma is gyarapodni fog.
Életem legfontosabb megállapítását írtam be könyvedbe: „nem szabad vakon hinni azoknak, akik azt állítják, hogy MEGTALÁLTÁK az igazságot; inkább azokban bízzál, akik KERESIK azt” 2005. október 23. aláírás: Laci. Igen szép gondolat, köszönöm!
Másnap megvásároltam a rádióadásokból szerkesztett Egy csepp emberség három kötetét. Átlapoztam, gyorsolvasással átolvastam. A 2.-dik kötet 251.-dik lapján olvasom: „Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik, hogy megtalálták”, André Gide. Idézte Koblinger László villamosmérnök, fizikus.
Ne mondja senki, hogy a nagy gondolatok nem találkoznak, szinte szóról szóra!
Lacit immáron harmadik alkalommal operálták meg agydaganattal. Fölkeresem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése