Velem mindig történik valami…Egymás után bevonultak, elfoglalták a fönntartott helyeket az első sorban. Vukán Györgyöt a Pannonosok kvartettje követte Bujtor Balázs vezényletével. Elkezdődött az ötödik CINEPÉCS rendezvénysorozat.
A terem még nem telt meg, várakoztunk. A zongora közelében ültem le, ha Gyuri játszik megfigyelem, hogyan követi ujjaival a pergő filmjeleneteket. A várakozás csendjében odamentem Gyuriék mögé, láthatóan megzavarhattam beszélgetésüket, morcosan válaszolta meg kérdésemet. Nem Németországban él, hanem Svájcban. Én úgy tudom Hannoverben telepedett le, folytattam.
Hidd el, Svájcban él, volt egy barátja, valami Biedermann, tőle kell megtudakolni, mi van vele, én nem segíthetek. Semmi kapcsolatom nincs vele, meg a többiekkel sem.
Egyébként ő a legjobb közöttünk, „állam az államban”. Nem tudom, miért csinálja, mit keres kinn. Bujtor még hozzátette, ő is játszott vele, meg Pegével egy-két alkalommal.
Csík, Gonda, Szakcsi, Vukán. A csodálatos négyes, a hazai dzsesszzenészek kvartettje. Négy zongorán bűvölték a hallgatóságot, igazi világszám!
Én sajnos csak videón láttam őket. Gusztit talán Kurtághoz hasonlítanám, szokatlanul széles fekvésben játszott, csak azt tette hozzá a másik három játékához, ami feltétlenül szükséges volt. Később átvette az irányítást, a többiek akaratlanul is követték kimunkált improvizációit.
Amikor évekkel ezelőtt baráti társaságban találkoztunk, egy szórakozóhelyen rávettük játsszon a szintetizátoron. Nehezen állt rá. Kisebbek a billentyűk, nincs elég terjedelem, kifogásolta, de azért nekifogott. Játéka befejeztével a szintetizátor tulajdonosa ujjongott, mert bekapcsolta a hangrögzítőt, megmaradt a fölvétel.
Gusztiék a Dohány utcában laktak, egyedül nevelte két lányát. Évente két hónapot játszott, többnyire Svájcban, és tíz hónapot szánt a fölkészülésre. Világhírű zenészek vártak rá éveket, hogy együtt játszhassanak vele.
A Gimnáziumban Guszti mindig álmosan érkezett az órákra. Az egyik érettségi találkozón tudtuk meg, hogy már egészen fiatalon, esténként, éjszakába nyúlóan játszott édesapja zenekarában. Később: Zeneakadémia, saját zenekar, majd magányos zenész.
Nemrég tudtam meg Szakcsi Lakatostól, aki itt járt Pécsett, hogy egyik lányát elvesztette. Rák! Azóta Hannoverben él, mint Béla mesélte állandó félelemben, másik lánya iránti aggodalomtól gyötörten. Már nem lép föl senkivel!
Nem volt módomban megtudni Vukán Gyuritól, hogy mit értett az „állam az államban”, vagy „álom az álomban” kijelentésén, mert a párbaj után, amely egyébként eldöntetlen első hellyel ért véget, fogta a cókmókját és eltűnt. Látszott rajta fáradt lehet. Észrevettem, hogy farmernadrágja is lelöttyedt róla. Hát igen, az idő eljár fölöttünk
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése